matrózblúz

Mi szülők évente négyszer-ötször-tízszer teljes felelősséggel, néha fejvakarással döntünk abban a kérdésben, hogy mit vegyen fel a gyerek, ha alkalom van (mínusz a hányós-fosós vírus miatti ünnepmegúszások).

Nemzeti ünnep, szereplés, esküvő.

Én nem gondolom, hogy az ünneplőbe való öltözés ósdi és korlátozó, költséges szokás, külsőség, amelyet csak intézmény kényszerít ránk. Ellenben remek alkalomnak tartom értékrendünk átadására és sarjaink ízlésének formálására.

Szerintem ünnepre rendesen felöltözünk.

Hétköznap is ügyelünk a színekre és mintákra: igenis az ember, ha a maga színeiben tudatos, a gyerek sötét nadrágja alá sötét alsót választ önkéntelenül is, leánya pedig észrevételezni, értékelni és igényelni fogja, hogy a csat és a póló színe harmonizáljon, talán nem is vesz piros nadrághoz pink talpú bakancsot, és örül, hogy jé, csillagok vannak a cipzáros felsőn, meg a sapkán is! És alig vérja, hogy megnőjön, és hordhassa a ruháimat. Nekem ez komoly elismerés, mert a Julisnak nagyon jó ízlése van.

Én újabban vagy türkiz vagyok, vagy narancssárga, vagy zöld, vagy fekete-fehér (ez új). És döbbenten tapasztalom, hogy kortársaim jelentős része nem hord színeket, nem akar látszani.

Ünnepen konzervatívak vagyunk, azonban nem esünk semmilyen mesterkélt túlzásba.
Nem adunk az óvodásra mellényt, kiszakót, szövetnadrágot, csokornyakkendőt, lakkcipőt, nejlonharisnyát, matrózblúzt, földig érő ruhát, esküvőre és fotózásra sem. Nem felnőttesítjük. Egyszerű, esetleg egy-két elemében ötletes, extra, színekben az ünnephez illő, pamut ruhákban megy.

A nagy extra a jeles napon, de csak opcionálisan: vasalás. Megkönnyebbülten látom, hogy ez a blúza vasaláskönnyített, vagyis nem vasalom.

Tehát ünnepi öltözékünk:

Használható legyen, el tudjunk benne sétálni az oviba az erdei úton.

A színek nagyjából sötétek: kék, fekete, sötétkék, sötétbarna, fehérrel.

Nincs a ruhán felirat, figura, látványos márkajelzés, de nem ölt a lyány játékra alkalmatlan, tönkrenetedd minifelnőtt-ünneplőt.

Cipő: alkalminak is nézhető, sötét, nem viseltes; Lőrinc elsősként kétszer vette fel talán azt az elég drága fekete bőrcipőt, simán ráadom Julira, Dávidra is majd. Sportcipő vagy túraszandál ünnepre SOHA, tanári pályám legnagyobb gyötrelme volt ez. Mindegy? Semmi sem mindegy, de ez nem kívülről jön, hanem belülről.

Erre az alkalomra fenntartott nadrág, blúz, fehér zokni, tahát valami egyedisége az ünnepnek, amelyet a ritkán hordott ruhadarab fejez ki.

Az ünneplőbe öltöztetés meghitt, érzelmes perceket is jelenthet, a gyereknek elmondhatom, hogy ez az az ünnepi blúz (amit hároméves korában kapott, és együtt nő vele, csak egy kicsit áll másképp most. Remélem, évnyitóra is ebben. Nagyon várja). Szívmelengető, ahogy a Julis átéli, hogy ő most csinos, de nem perdülve-fordulva, kényeskedve, hanem csendes, értő együttműködéssel. Van érzéke ahhoz, hogy miért így öltözünk. Hajában nemzetiszín rózsa (fehér, egyébként, ez valahogy elszakadt a Nemzeti Múzeum felé menet, de az új óvónő ráment a ragasztópisztollyal délután), és ez a kabát.

Nagy szeretet volt reggel, igaz, ma csak a lyányt vittem.

Március 15-én kokárda a szívünkön, és a házra is zászló, nem érdekel, hogy kik és hogyan inflálták ezt el. Én is öltök kokárdát. Gábor Áron rézágyúját énekeljük majd. És elmegyünk az ismeretlen honvédsírhoz, ott van közel egy nagy füves játszótér is.

Ti hordtok színeket? Milyeneket, milyen megfontolásból? Mit várnak el a munkahelyen? Mit nem fogadna el a környezet? Van-e ennek köze az életkorhoz?

A fejlécben esküvői képünk, Gerlemadarak. Ma van János születésnapja. A madár és a zászló forradalomjelkép is.