Van az a fajta előnyszerző (elnyomó, manipulátor, hatalmaskodó) partner, akinek tartalmi érvei nincsenek az adott konfliktusban, és ezért ilyenkor átmegy nyelvművelőbe és illemtanárba (ez két fajta viselkedés, mindjárt írok példákat).
Sok ilyenről meséltek itt kommentben és beszélgetésekben az olvasók: ez a direkt értetlenkedés jelensége. Nem olyan nehéz átlátni ám ezen a manőveren. A lényeg, hogy a partnered nem akarja, hogy eljusson hozzá, amit mondasz, és adekvátan kelljen reagálnia, ezért beleköt a formába, és a helyes használattól, ízlése szerinti stílustól teszi függővé, hogy együttműködik-e. Mégpedig azért, mert valójában esze ágában sincs segíteni, támogatni téged, részt venni a feladatban (amelynek szervezése és levezénylése egyébként is méltatlanul rád hárult, noha alapvetően közös volna, például gyereknevelés vagy konyhai munka).
Példa 1.
Nő: Légy szíves, hozd föl a gyerek biciklijét a pincéből!
Középsúlyos partner: Mit hozzak fel? Milyen biciklit? A gyereknek nincs is biciklije.
Nő: Jó, tudod, a motorját vagy mi az, már keverem.
Partner: Ja, akkor azt mondjad. (durcásan/húsz perccel később megindul)
Súlyos (és önsorsrontó) eset: lemegy normális fejet vágva a pincébe, de már ekkor megvan a terve, majd följön.
Partner: Nincs semmilyen bicikli a pincében.
Nő: A kismotorra gondoltam.
Partner: Akkor leszel szíves azt mondani. A bicikli nem ugyanaz, mint a kismotor. (Esetleg: műszaki magyarázat a különbség mibenlétéről)
A nő reakciója:
(elgyengített) Ja, bocs, motor (de hülye vagyok, szarul és butának érzi magát).
(aki már rájött önmagára) Pontosan tudod, kitalálhatod a kontextusból, mire gondolok, és azt is tudod, hogy szükségem van a segítségedre, illetve a közös gyerekünknek lesz a motor. Mit faszolsz a szavakon, miért kell még ebbe is belekötni?
Legalábbis ezt gondolja, de mondani nem mindig meri. Emellett, ezzel a tisztánlátással együtt is érezheti magát hülyének, olyannak, aki nem jól használja a szavakat, akinél a férj okosabb, mert ez a manőver mint elgyengítő technika kitűnően működik.
Különösen bántó, amikor az egyéni szóhasználatot veszi célba a hatalmaskodó fél. Amikor például parázs vita folyik arról, hogy az ajak szó az állat jelöli-e, vagy azt jelenti, amit rúzsozni szoktunk (egyes nyelvjárásokban az előbbit), vagy hogy a picsa az segg is-e, vagy csak pina. Vagy hogy a vízcsap metaforikusan jelenthet-e mosdókagylót, vagy csak a csaptelepet, esetleg a vízvételi helyet mint olyat. És ezen megy a duma. És ezt meséli el másoknak hogy a Judit mindig seggnek nevezi a mosdókagylót, kivagyok ettől, pedig az tök mást jelent. Ez pótcselekvés, azé, aki már mélyen megveti a másikat, aki irritálja őt, de igazán ütköztetni lényegi kérdéseket nem akar vagy nem mer, esetleg nem lenne igaza, és ezekben éli ki az ellenszenvét.
Aki szeret, az jóindulatú, annál van egy nagy kereted, bőven van ráhagyás, lehetsz fáradt, nyűgös is, nem kell mindig kiegyensúlyozottan teljesítened, pontosan használnod a szavakat és átlátnod az atomreaktor működését, és nem csak ő vár megértést és türelmet tőled. Aki erre nem képes, aki veled (és csak veled) kapcsolatban mindig tökéletességet vár el, aki mindent szóvá tesz, akitől félsz, hogy majd mit szól egészen hétköznapi dolgokhoz, ha fél órával később jössz haza vagy ha vettél egy új pólót, az a közkeletű magyarázattal ellentétben nem rossz természetű, fáradt vagy pasiból van, hanem hatalmaskodó, és állandó készenlét, de leginkább szenvedés vele az élet. Stresszor, mondhatnánk egészségügyi szempontból.
A másik az, aki azt mondja, hogy ő már majdnem megtette, meg meg is tenné, amit kérsz tőle, figyelne rád, de nem szépen mondtad, hanem idegesen, ellenségesen, “basztatod”, és akkor ő csak azért sem, most már nem teszi meg, nem is figyel rád. Noha az elmérgesedő együttélésben joggal bíráljuk a másik stílusát és attitűdjét, és érthető, ha felrójuk a kedvesség hiányát, a hatalmaskodó személy célja az illemleckével és a szabotálással nem más, mint hogy a fölényét megtámogassa, a másikat összezavarja, illetve elterelje a szót arról, amit éppen meg kellene oldani.
Most eszembe jutott, hogy Huffnágel az Így gondozd az asszonyodat! című szeptemberi posztjában javasolja a hasonló, összezavaró, ál-értetlen technikák használatát, amelyek célja deklaráltan az, hogy a nő sose érezhesse magát biztonságban, ne tudja, mi fog történni, illetve a kontroll a férfinél legyen.
Amúgy ilyesmit nők is bevetnek. Te használod a partnereddel szemben ezeket a manipulatív technikákat?
Tagged: az egyenlőtlenség formái, életmód, egyenlőtlenség, gyereknevelés, házasság, kommunikáció, manipuláció, miért?, nyelv, párkapcsolat, sorozat, stressz
