Végignéztem sok év alatt olvasók és barátok történeteit, és rengeteget beszélgettem velük az élet megváltoztatásáról, mivel sokan ébredtek rá itt, nyertek inspirációt és információt (satöbbi, a blognak ez a sokat emlegetett szerepe). És úgy látom, hogy nagyon ritka az, aki beleáll bele és valóban megváltoztatja az életét.
Vajon miért van ez? Olyan nagyon mondják, akarják pedig. Valódi a probléma is, ők pedig lelkesek.
Biztosan tudják, hogy ajelen helyzet szar (állás/munkakör/terület, párkapcsolat, betegség, testkép), éspedig kétségbeejtően, vagy csak az unalom, a sehova sem tartó irány miatt, vagy egyenesen romboló. Erről sokat beszélnek, és benne van a levegőben, ez ilyen tipikus 2000 utáni dolog, hogy nem kell ezt elviselni, változtass, lehetsz még bármi, figyeld csak, xy mit csinált, van ilyen meg olyan szuper módszer.
Bármennyire lelkesek, igen ritkán lesznek például kifogás nélküli, komoly sportolók. Én nem tudom, mitől van ez, néha úgy látom, egy nagy önszabotálás az egész. Rossz nézni. Néha szomorú vagyok, néha viszont dühös is leszek. Mit nyafogtok akkor?
Már ott tartok, hogy többre becsülöm azokat, akiket az egész nem érdekel és soha nem is érdekelt, akik derűsen függetlenek tudnak maradni a nagy változtatási szándéktól, miközben nem is hazudják ideálisnak azt, amiben vannak, csak egyszerűen azt mondják: ez ilyen, nekem ez így megéri. Ők előrébb vannak az önismeretben. Nem akarnak semmilyen külső mérce szerint jónak bizonyulni, és nem is nagyon panaszkodnak.
Többre becsülöm őket, és szívesebben vagyok velük, mint azokkal, akik elolvasták a forradalmi gondolatokat, felbuzdultak, ócsárolták jelen állapotukat, és elhatározzák, hogy akkor most ők megváltoztatnak mindent, és évekig ez a téma, mesélik és mutatják – és ha visszanézünk a jelenből, akkor mégsem lett semmi, igazából alig valami lett, sőt: egy rossz élménnyel, a változtatás lehetőségében való csalódással távoznak.
Persze minden mozdulat, tett számít, bekerül az életed bankjába. Ugyanakkor, ha azzal az útravalóval jössz ki a túlvégén, hogy “ezt is megróbáltam, de nem segített, rajtam nem segít semmi, Éva nem mond igazat”, akkor erodálódsz.
Most az egészséges életmódról írok, de az analógia érvényes mindenféle területre.
1. akadály: nem vagy tisztában azzal, mit is csinálsz.
Az “én is edzek és egészségesen eszem, mégsincs eredmény” mondat sűrűn elhangzik. Mintha pipa járna érte: megtetted, téged gáncs nem érhet.
Ezt egy kicsit megpiszkáljuk, és előjönnek a sportnak gondolt telefonnyomkodós, álldogálós kutyaséták, a gyümölcsjoghurtok, a szénhidrátmentes diéta kenyérevései és a többi. Nagyon ritka az, aki rejtélyes okból nem fejlődik/fogy/erősödik. A többiek nem értik a lényeget, például hogy mit jelent a szénhidrát. Elképesztő tévedések, maszatolások, vakfoltok tudnak lenni az ételmennyiség vagy az edzésen elégetett kalóriák ügyében is.
Nekem (vagy az edződnek) nem kell elszámolnod. Te magad legyél tisztában azzal, hogy valóban azt csinálod-e, amit hiszel, hogy csinálsz. Definíció szerint az számít soknak vagy keménynek, ami eredményes is, tehát akkor edzettél és ettél eléggé egészségesen, ha az meglátszik. Ha csak akartad meg bérletet vettél meg jógára jársz meg kétszer voltál futni, meg kicsit böjtöltél, meg több az öntet, mint a saláta, akkor nem.
2. akadály: megfeledkezel az előzményekről.
Ez erkölcsi kérdés. Tisztázzuk: azért van most ez a problémád, mert korábban rossz döntéseket hoztál, és elmulasztottál megtenni fontos dolgokat, belecsúsztál kritikátlanul az átlagember életmódjába. Elég két hónapig nem mosni rendesen fogat, olyan rohadás a vége, aminek a művi helyrerakása milliós tétel.
Az a sok tétlen év, túlkaja, halogatás! Az az ok. Ki csinálta azt? Kire haragszol? Nem azért “kell” fogyni, mert ez a divat, meg a vékonyság uralma meg mert riogatnak, hanem azért, mert meghíztál!
Nem fair azt panaszolni, hogy milyen nehéz most, hogy nem fogysz, nem megy a futás, fáj a térded, és “a nyúltápon” éhes vagy. És az is fordítva ül a lovon, aki kiszámolja, milyen drága az életmódváltás meg az új ruhák. Ami drága, az a sok év ön-karban-nem-tartás eredménye. Meg drága lesz majd az orvoshoz járkálás és a gyógytorna. Hova írod annak a sok nagyméretű ruhának az árát, amelyeket az előző években vettél?
3. akadály: a készen kapható, nőpárti szövegek manipulatív, önfelmentő használata.
Hogy én az öngyűlöletet hergelem és megszégyenítelek. Vagy felszínes vagyok, ha érdekel, és írok is róla, hogy ne legyek narancsbőrös…? Minél inkább látják, hogy emellett mennyire lelki meg kultúrlény meg anya vagyok, annál mérgesebbek. Vagy: tárgyiasítom a női testet, ha kirakom a progresszfotót. Vagy hogy az egész edzős móka elitista, mert a sport luxus, a konditerem és a zöldség drága, továbbá mások a viharsarokban végtagok nélkül kapálnak. A kezedben okostelefon, a segged alatt minimum egy Renault, nyaralni idén is külföldre mész, de hirtelen ilyen borzasztóan szociális lettél…
Ne verd át magad! Ezek szabotáló szövegek, gyakran irigykedés és lustaság van mögöttük. Semmilyen ellentét-élezéstől nem leszel sem elvibb ember, sem jobban nem leszel. A nyafogós álfeminizmus mára igenis oka lett annak, hogy emberek beleragadnak. Lehet jobb életed, lehetsz büszke, erős, eredményes! Ne hidd el, hogy testszégyenítés vagy szépségnyomasztás kimondani a valós összefüggéseket! A sokféle test van is átverés, mert senki nem mondta, hogy egyformán kell kinézni, viszont nyilvánvaló torzulásokat akarnak épnek, szépnek beállítani.
Vagy:
You know that feeling when you walk into a weight room or a yoga studio and everyone looks the same (e.g. shredded, they live on sunshine and green juice)? It’s a stressful, disorienting experience that can make it easy to abandon the body care regime your 2019 self dreamed up for the New Year. When you don’t see yourself represented in a space, it’s hard to believe you really belong.
Ne másoktól várd el, hogy reprezentáljanak. Ha ennyire zavar, eddz otthon (és lehetőleg ne jógát: a jóga testtechnika, pihentető, de nem sport. Gyengélkedős napokon jól jöhet, de ha korlátozott az időd, energiád, és a testedet formálnád, akkor csinálj hatékonyabbat.)
Ne hidd, hogy sportmánia, fitnesznáciság elkötelezetten edzeni. Inkább tanulj tőlük, de ha nem szeretnél, akkor hagyd őket békén, ne rajtuk köszörüld a nyelved! Ne vegyél részt a sportoló nők macerálásában. Vedd észre, hogy igenis sportellenesek, értelmetlen szurkálódások még az ilyen mondatok, fordulatok is:
nem az az egyedül üdvözítő út, hogy valaki konditerembe jár
a súlyok emelgetése
nem mindenkinek prioritás a sport
az uralkodó szépségeszménynek megfeleltesse a testét
Ne takarózz anorexiával és bulimiával – ezek mentális betegségek, és baromi ritkák, egyébként gyakran az elhízottak csúsznak bele, pont azért, mert nem bírják elviselni a tükörképüket. Ezeket csak előrántják, hogy az általánosabb problémáról, ami a siralmas testi állapot és a nők önelhanyagolása, ne lehessen szó. Ne hidd el, hogy a lipidéma a te problémád, mert van neki ugyan tetemes irodalma, de érdekes módon ez is csak Amerikában létezik. Ne hidd el, hogy a diéták nem eredményesek és 98 százalék visszahízik! A 10. pontban elárulom a rejtély nyitját!
4. akadály: az a sok minden, ami elveszi a kedved.
Jajj, csak azt ne! Hogy neked valami ne essen jól. Valójában elvárod, hogy ez az egész testprojekt szórakoztató legyen. Ez nem fair. A sok színes mosolygós instacsaj megtévesztett.
Ne legyél gyerek! “Nem szeretem a halat” – nem a halat kell szeretni, hanem a testedet. A halevésnek meg a futásnak az eredményét. (Viszont ne hidd el, hogy nem mindegy, hogy egységnyi fehérjét, egységnyi omega 3-at miből viszel be.)
Akinek nem ízlenek az ételek, az biztosan túleszik (vagy agresszív ételérzékenysége van, esetleg kivették az epehólyagját). Az igazi éhség nemigen válogat. Ha komolyan gondolod, hogy fejleszted a tested, pláne ha égető egészségügyi kérdés, hogy lefogyj, akkor nem lehet szempontod az, hogy te mit szoktál, mit szeretsz, mi nem tetszik. Akkor meló van: ki kell lépni a kényelmeskedésből.
Sokakat láttam, akik mindig ugyanazt a négy-öt gyakorlatot és egy-két testtájat edzették, mert az a kedvencük. Nem is fejlődtek. Pont hogy az új, a nehéz felé kéne merészkedni, a régieknél pedig emelni a tétet (súlyt, távot, ismétlésszámot), a fejlődés érdekében. Az a haladók kiváltsága, hogy a szerelmetesen szeretett sportágjukba belevetik magukat. Neked most problémád van, azt kell megoldani, és a gyógyszer nem mindig édes. Nem biztos, hogy minden, amire szükséged van, tetszetős és élvezetes. A meló nem mindig szórakoztató. Ettől még nem lesz önkínzás. De legyőzni a nemszeretést, az jellemerősítő hatású.
só van deréktájon
5. akadály: a kifele szervezés.
“Nekem azt mondták, hogy két kilót lehet vele fogyni tíz nap alatt, mégsem úgy lett.” “Megvettem, nem ízlett.” “Azt írták…” “Mindenki osztja az észt, én már nem is tudom, mi igaz.” És: rámerőltetik a sportolást, nyomasztanak a ketogénnel, minden barátnőm futós fotókat posztol.
Ezek béna kifogások.
Gyorsan tegyük rendbe: nem másnak csinálod, hanem magadnak. És ezért nem is más felelőssége. Neked kell keresned, választanod, kitalálnod, tudnod, döntened.
Nem kell senkinek semmit bebizonyítanod. Az edzőnek sem. Kifizetted az edzőt, a diétát, innentől a te dolgod, mire jutsz vele. Csak lásd tisztán a te részedet. Csábító másokat vádolni, de ne tedd. (Ha meg olyan emberrel vagy, aki elvárja tőled a fogyást, az nem egészséges viszony.)
Csak akkor érdekes a másik ember véleménye, amikor segítséget kérsz tőle, korlátozott erőforrásokat veszel igénybe (az idejét, az edzőtermi belépést, a figyelmét), és nem csinálod komolyan, sőt, még neki nyávogsz, hogy nem megy, vagy később és máshol őt mószerolod. Akkor esetleg úgy érzi (és én néha úgy éreztem), hogy eleve sem gondoltad ezt komolyan, és nem vagy egy nagy jellem, hogy a kudarcodat átnyomod rá, és ellene kavarsz.
6. akadály: hasonlítgatás.
De izéke is alig edz, mindent ehet, mégis vékony, de igazságtalan ez…
Ez nem a hatodik évfolyam. Izéke nem te vagy. Izéke talán nem is egészen őszinte. Te te vagy. Csináljad. Hajrá! Míg Izékén keseregsz és őt nézegeted, edzhettél volna.
7. akadály: félreértése annak, mi az, ami segít, túlságos rácuppanás és a kritikus gondolkodás hiánya.
Van olyan olvasóm, aki annyira beleborult a blogba, hogy egész komolyan azt hitte, hogy ha azt csinálja, amit itt olvas, de szó szerint ám, beleértve Parti Nagy Lajos olvasását is, akkor majd olyan teste lesz, mint nekem, sőt, lemegy hídba is. Ez nem fogyókúrás napló, ez egy sok elemű és egyedi életmód. Egy csomó mindent azért csinálok, mert élmény, vicces, kihívás vagy csak szórakoztat, nem azért, mert előre a kockahasért. A kávém márkájának semmi köze az izmaimhoz. A kávé itt lényeges.
A sport nem generálisan megváltó gyakorlat, érvel a férfiú – ki mondta? Viszont a testet karban lehet vele tartani, ennyit tud.
A ketogén nem való mindenkinek – csak annak, aki vissza akar találni a testéhez, megélni az igazi éhséget, látványosan akar fogyni, javítani az anyagecseréájén és nem fél a kihívástól. A többieknek nem! Vagy csinálod, vagy nem. De ne sírjatok, légyszi, hogy nem jó!
Nem kéne a maratont ajánlgatni beteg embereknek.
A maratoni táv lefutása, hiába kívánják meg annyian, mert menőnek azért menő, extrém és szükségtelen sportteljesítmény. A futók evolúciójának része, nem ezzel kezdjük nyilván, és nem egészségeséletmód-recept, sőt. Nem értem, ki hogy olvashatta ki, hogy én ajánlom. Tök szabad vállalás, ahogy az összes többi is. Én úgy gondoltam sok kisebb táv és több év kocogás után, hogy már itt tartok. (Tévedtem. Lefutottam azért, és jól tettem, hogy két szép európai városban futottam le, de ennek nem nagyon van sportértéke, csak lelki, megélős.)
8. akadály: lebeszéltek!
Csináltam egy darabig, de aztán mondta a dokim/a férjem…
Értem, miért jön jól, de ez is kifogás. Te ezt nem akarod. Nem érted. Tudd már, ki vagy és mit akarsz!
9. akadály: visszahíztam! nincs értelme!
Mert leálltál, azért. Ha visszatérsz a romboló szokásokhoz, nincs mit csodálkozni. A sport nem kampány, hanem hosszú távú vállalás. Edzel, de már nem hat úgy? Eredményt akarsz? Eddz kétszer annyit és egyél kétharmad annyit, mint eddig. Úgy látszik, ekkora a problémád.
Rengetegen csinálják, irritáló, mert nem becsületes. Valamit lézengenek a teremben, másokat utánoznak, és ebből őrült öntudatot faragnak, egzaltált facebookos deklarációk, okoskodás, blog, fotózkodás, edzővé válás is akár, aztán úgy hagyják anba, mintha sose lett volna. Le4lkesedni jó, a fotó tetszetős, a meló kevésbé. Hát, ebben nem az edzőterem a hibás, az tuti.
Nincs erre időd, nem ér meg ennyit, belefáradtál? Ez is rendben van, de akkor ne panaszkodj és ne elemezd, hogy ez milyen igazságtalan.
10. akadály: nem mondta elég szépen, megsértődöm.
Ne várj az internettől, ismeretlen emberektől simogatást. Ha valami jólesik, miközben ilyen helyről jön, akkor gyanakodj. Nincs univerzális vigasz, és nem, nem szép mindenki – vagy persze lehet ezt mondogatni, de innentől a szép melléknévnek nem lesz jelentése. Az ilyen motiváció meg anyámkínja nem a személyednek szól, ilyenre ne legyen szükséged. Elismerést önmagadtól kaphatsz, a jól végzett feladat után, és attól, aki ismer, szeret, közelről lát.
Legyél és maradj őszinte magadhoz! Kevesebb szó, több tett. Ne bonyolíts annyit! És ne sértődj meg: ha gyarló vagy, nevess magadon jóízűen.
