Texas és Ohio nem végez abortuszt, mert nem létfontosságú műtét:
https://www.theguardian.com/world/2020/mar/23/ohio-texas-abortion-us-coronavirus-outbreak
Kész vagyok az amerikaiaktól egyébként. A beszédmódtól.
Mindent, ami emberi gyarlóság vagy pátosz, felfokozottan, harsányan, egózva, kiélezett állapotában, végsőkig fokozva mutatnak be. A roppant érzékenységeik, az elnevezési kényszer (nekik minden condition, mental disorder, identity, trauma, trigger, body issue, amire mi itt azt mondjuk, hogy hülyén viselkedtem, dagadt vagyok, összevissza zabáltam, vagy: na, ettől kurva ideges lettem, vagy: lusta vagyok). Minden olyan fontos, nagy, komoly nekik, hatalmas egózás megy. Ami épp nem zabálás és hollywood, az már spiritual, sőt hát: spiritual journey. Esteleg egy kis kereszténykedés. Ha abbahagyta a diétát, mert leszarja, az recovery és healing. És megnézett egy kövérjógát az instagramon, akkor ő már yogini és joyful movement…
De persze nem vagyok én mazochista, és katasztrófaturista sem. Nem finnyogni akarok, bár szoktam, de nem ez a cél, hanem hogy megértsem: aki nagyon nem úgy, mint én, vagy mint ami nekem ismerős, az hogy…? Kik ezek? És miért, mi a magyarázat? Meg akarom ismerni és érteni. Hogy aztán annál letisztultabbak legyenek a saját deklarációim.
A deklarációk nagyon fontosak. Lett is Emberek, akiket szívből utálok listám, és az utóbbi hónapokban sikerült eljutotnom odáig, hogy semmilyen rossz érzésem nincs, nem magyarázkodom, nem játszom az erkölcsös embert. Miért? Mert felszabadító ezt ki merni mondani, vállalni. Nemhogy mások véleménye, az öncenzúra sem szól bele a megkönnyebbülésembe. A sunyiság a baj, nem a negatív érzelem.
Amúgy miért fontos kérdés az, hogy “miért utálod őket?”?
(“Utálkozni káros” – ugye, ezt belénk verték, jó erősen. Aki utál valakit, arra rögtön lehet is lőni: miért nem ignorálja, micsoda mérgező voselkedés ez. Itt jegyzem meg a harodik cések kedvéért, hogy aki a netes térben lődörög csak, nem a személyes életem része, főleg akire én voltam kíváncsi, és nem is baszott át vagy próbált lejáratni aljaskodva, azt én nem utálom, hanem bírálom, cikinek tartom. Ez mást jelent. Az utálat másik ellen fordítása /UTÁLKOZNI GÁZ!/ olcsó kis trükk: így nem kell a tartalmi bírálattal foglalkozni.)
De az amerikaiakra visszatérve, nagyon érdekes az egész jelen hangulat. Ott is megy az otthonedzés kiírása, propagálása, sőt, sokkal hangosabban. Fogadalmak, linkek, önfotók, kihívások a nappaliban, önironikus poénkodás a karantén alatti hízáson (COVID-19 pounds). Köznevesült fogalom, hogy freshman 15, tehát aki egyetemre kerül, és belép a kampuszra, azonnal 15 fontot hízik. Most ugyanez a COVID 19:
What’s commonly known as gaining the “freshman 15” during one’s first year in college, is now the “COVID 19,” referring to people’s first two weeks in self-quarantine.
Na továbbiak, aki kulturális-populáris nyelvfejlesztésre vágyik:
‘Gaining the COVID 19’ Meme Goes Viral Amid Coronavirus Self-Quarantine
És hát a fő aranybánya, ez most nagyon turbó, innen van az első két illusztrációm:
https://www.reddit.com/r/fatlogic/hot/
Meg vannak sértődve triggerelik őket, beszarás! “Teljesen normális reakció ekkora stressz idején nassolni.”
Ti, leányok, ne tegyétek. Ne csússz szét. Ne dramatizáld a helyzetet. Ne mondd, hogy most van fontosabb! Ne hivatkozz a stresszre. Ne hagyd, hogy idegesítsenek. Egyszerűen tudd, mi fontos. Csak hagyd ki a reggelit. Egyél kora délután, és akkor is keveset, jót. Tornázz egy órát! Van tabata (ötödikeseknek tesianyag!):
Van táncos kardió:
És egyébként is olyan bőség, hogy csak győzd csinálni.
Elő a porszívót! Aztán hajrá.
Enni pedig élvezet. Ezért egyél olyat, ami nagyon finom (a konfitált kacsamáj beszél belőlem), értékes, extra, újszerű. És ne valami vackot, ami a gyerekeké amúgy is. És egyébként meg ne egyél. Ennyi.
Olvasok sokat, most például ezt:
https://en.wikipedia.org/wiki/Minnesota_Starvation_Experiment
Ez a fő érvük a fat liberation/fat acceptance népeknek: a tested nem tudja, hogy éhezés vagy diéta-e ez, ugyanúgy romlással, depresszióval reagál.
Azt mindig elfelejtik, hogy nem kéne egyáltalán fogyókúráznia senkinek, ha úgy élnénk, amilyen életmódra tervezve vagyunk. Csak már előtte megtörtént a baj, a romlás (a normális élet): az olcsó, szar kajáktól elhíztak, kritikátlanok voltak, “élvezték az életet”, nem sportoltak.
A másik, hogy teljesen más “éhezni” úgy, hogy ezt veled csinálják, még egy önkéntesnek is (az 1944-45-ös kísérletben olyanok vettek részt, akik a katonai szolgálatot váltották ki a részvétellel), mint amikor tudatos vagy, magadnak csinálod, erőpróba a dolog, látod az értelmét, célját, hatásait.
Szóval ne nyafogjunk, mert az rengeteg energia, ciki, ragályos és teljesen hatástalan.
Én is azt hittem, hogy majd vergődöm, mert nincs terem, van unalom, leépülök, rossz lesz. És lőn – az izomláztól. Megkönnyebbülés, hogy mindent lemondtak, -tam. Nem fáraszt az online jelenlét sem. Elég az inger: a könyv, a beszélgetés, az ügyintézés, írás, főzés, film. Eddig tényleg kimentünk, tényleg erdőbe, tényleg nyomom, amit csak lehet, tényleg kialusszuk magunkat, és csak mértékletesen borozunk.
Tudom: a többi nem rajtam múlik. Na, de ezt már mondtam.