de akkor most hogy?

Sok új olvasó jött az elmúlt hónapban, üdv nekik! Kapcsolódjatok!

És persze van több olyan is, aki ment, nem kommentel, nem olvas már.

Fontos, hogy tudjátok: én nem vagyok kiakadva, ha menés van. Teljesen természetesnek tartom, hogy a blog csak életed egy rövid szakaszában napi igényed vagy támaszod, nem kell hűséget fogadni, akkor sem, ha személyesen is megismertük egymást. Ez nem egy nyolc évfolyamos gimnázium. Változunk mindannyian, én is szenvedélyesen olvasok egyes honlapokat hosszú időn át, aztán egyszer csak többet nem, éles a metszés. De nem azért, mert a készítővel gyűlt volna meg a bajom. Csak épp elmúlt az a korszak, betelt az a dobozom, más érdekel.

Valószínűleg én vagyok az egyetlen, aki nem fogom megunni a blogom, de persze igyekszem mindig újat mondani.

Nekem a távozás nem személyes kérdés, igyekszem profin kezelni, és ez nem is esik nehezemre, amennyiben az elválás érzelmeit vagy a csalódottságát nem nyomja rám az olvasó (általában azzal kapcsolatban, hogy így sem tudtad megoldani az életedet, de ki ígért ilyet?).

Én kérlek: ne ragadj ide, ne váljék az olvasás vagy a kommentelés pótcselekvéssé, élethaladékká, függőséggé. Ne váljon otthon se könfliktusforrássá, hogy folyton a blogot olvasod. Erre is volt példa, és az ilyen olvasók távozását zűrös reakciók kísérték. Ne legyen a csakazolvassa a nagyokos véleményezés helye sem mindenféle témában, mert az mindig valami jobb helyett van. Ne a fölényt éld meg itt, és én se megsimogatni szeretnélek, amiért velem együtt vagy tökös alter vagy autótlan vagy feminista vagy sportoló.

Gyere összezavarodni, szokd meg a kognitív disszonanciát!

Szedd szét, aztán rakd össze magad más sorrendben!

És megjelennek azok — jelszót kérnek, például –, akik két-három éve olvasnak, és sose kommenteltek. Azt én elképzelni sem tudom, hogy valaki napi-heti rendszerességgel 2012 óta olvas, mégpedig nyitottan, konstruktívan. Mindig új döbbenet, hogy léteznek ilyen olvasók. Ezt tartom a blog legnagyobb teljesítményének, és ez nyugtat meg — a blogon csak átrobogókkal nehezebben vagyok.

És azt hiszem, úgy marad szerves és élő a blog, ha nem kövülök semmilyen szerepbe, és nem én igazodom az olvasókhoz, hanem az olvasótábor változik a blog változásával.

Naszóval, más egy kicsit az olvasótábor, és túl is vagyunk a

feminista aktivistából, ügyek képviselőjéből mámorosan edző magánszemély, sőt, fitnesz-motivátor Gerle Éva

sokkján, megszokta a blogom azt, aki lettem, és nem kell már folyton védekeznem. Felmerült az életmódváltással kapcsolatban rengeteg kérdés, sok olyan is, amelyekről többször írtam már, de azok a mondatok leperegtek a napokkal a blog mélyébe. Aki rászánja az időt, szétszórtan a jelszavas sportrovaton kívül is számos információt találhat, ehhez ajánlom a blog főoldalának oldalsávjában a címkék szerinti tájékozódást és a kommentek végigolvasását is.

ehun e

A hogyan kezdjek bele? féle összegzés óta eltelt bő fél év, ez itt újra egy összefoglaló, nekibuzdulós bejegyzés, és igyekszem a régi olvasóknak is újat mondani. Főleg a sokat emlegetett attitűdről, a sikeres és örömteli változáshoz szükséges mindsetről szól ez a mostani, mert ez tisztult le az utóbbi időben bennem is.

Én először csak magamnak csináltam. Később derült ki, hogy a változásomban motiváló erő rejlik, és akkor kezdtem sokat írni róla, meg képeket kitenni több helyen: a blogon, a shop.builderes cikkekben, a facebookomon és a nemzetközi ketogén támogató csoportban. A visszajelzések szerint a történetem erősen hat, főleg az új beszédmód és az örömteli volta az edzéses-táplálkozási tudatosságnak, a célok felé haladásnak.

Ahhoz, hogy legyen erőm és örömöm, kitartásom, elengedhetetlen, hogy tisztán lássam magam, de ne legyen a tisztánlátásban szorongás és öngyűlölet — csak az lesz képes jól lenni, aki elbírja a valóságot. Abban ugyanis semmi félelmetes nincs, és másból nem lehet kiindulni, téveszmékre teljesítményt nem lehet alapozni.

Mindenki küzd valamivel. A szépítések és tévedések lehántása mindig konstruktív.

A jövő viszont csúnya fejezeteket ígér, ha nem mozdulsz.

Velem, már ki merem mondani, csodaféle történt, azért írok ennyit és ilyen egzaltáltan. Keresem a szavakat, a változás kavarog, nekem is meg kell fogalmaznom magamat. Az egész nem olyan, mint hittem. Nem úgy lett és nem az történt, amit vártam. Egyáltalán, kicsit sem nem hittem volna, hogy ilyeneket fogok csinálni harminckilenc évesen, és hogy a változás és a megfiatalodás ilyen mérvű lesz. Hogy legjobban a mozdulat feszülését élvezem majd, és hogy ilyen az én igazi, fickándozó testem.

Nem azért kezdtem el, mert a tiffanylámpa-korszak már megvolt, a gasztroblogom is befulladt — úgy éreztem, meg kell dolgozzak a testemmel, csak így élek túl, elpusztulok különben. Magamnak, az énemért kell ez, nem szántam ezt senki szemének, bő fél évig semmilyen fotó nem volt itt. De most meg lesznek nagyon szépek, sőt, elég sok minden lesz, mert meg szeretném mutatni a sportnak, a nőiségnek, az öngyógyításnak ezt az olyannyira más formáját.

Egy-egy mondat sokat számít, felém susog a múltból: szerintem te jól izmosodnál — engem nagyon szeretett egy sportoló, és én az ő elvesztését így tudtam feldolgozni, hogy én is sportolóvá váltam (ő meg bloggerré).

A csoda nem átruházható. Senki nem ígéri, hogy ha te is kitartóan súlyzózol, akkor majd meg fog történni. Van egy csomó egyedi körülményem. Például jól bírják az ízületeim a terhelést. Mindig arányos voltam, meghízva is. van többféle sportról élményem. Volt időm utánajárni annak, mi kell ahhoz, ami nekem fontos. Sokan szeretnek és hisznek bennem. Szedek sokféle kiegészítőt, és ezeknek komoly szerepük van a fejlődésemben. Rászánom az időt és a pénzt, kicsikarom az életből. Nem extrém nehéz fogynom. Nem voltam inzulirezisztens. Nincs semmilyen krónikus betegségem. Elég önálló vagyok, kritikusan és intellektuálisan tájékozódom mindenféle témában, és nagy rutint szereztem az angol nyelvű olvasásban. Sosem hallgattam senkire, bírom a konfliktust, merek önállóan dönteni. Nagy szabadságfokom van: nem húz vissza semmi, csak a saját rossz szokásaimmal kell megharcolnom.

Akinek mások a körülményei, annak más lesz az útja. Annyit tudok mondani, hogy létezik az az állapot, hogy egyszerre minden másképp van. Hogy amit változtathatatlannak hittél, átalakul. Kiderülhet, nem vagy te bagolytípus, hanem az a feldúlt hormonjaid és féldepressziód tünete csak. Előjöhet belőled egy futó, egy táncos, egy önfeledt testű fiatal nő. Lehet, hogy meg tudod növelni a testmagasságodat. És igenis meg tudsz lenni fagyi nélkül, mégpedig remekül.

A saját legjobb testedet, állapotodat akard: se híres emberhez, se 90-60-90 leányzókhoz, se szétszálkásított csodalényhez ne viszonyítsd magad. A fotók szépek, de ezek pózok, és persze a legjobb formájukban. Szezonon kívül ők is meghíznak. És ha jelentős zsírt veszítesz, nem leszel olyan, mint ha az eleve vékonyabb állapotot formásítod. A bőröd sem lesz olyan, minél idősebb vagy, annál kevésbé, viszont sokat javul.

Mindig lehetsz jobb. Aki pedig a kemény munkád és a lelkesedésed összeszorzásából leszel, azt a valakit szeresd nagyon. Az vagy te ugyanis. Lehet, hogy kockás hasú. Lehet, hogy nagymellű. Lehet, hogy hosszútávfutó alkat.

Most jön a magazinos tizensok tanács, hogy elérd álmaid testét. :)

Mindenekelőtt: azonosítsd a problémádat! Mi van most, mi nem jó, min változtatnál, mitől félsz? Milyen voltál a tested legboldogabb állapotában? És mi a reális cél? Nem lehet egyszerre mindent, a túllelkesedés önmaga ellen fordul, ellobban. Legyél komoly, összeszedett, mértéktartó, és ezekkel együtt akard nagyon. Alakul lassan, hosszú az élet.

Amíg a célod felé haladsz, a megélésre helyezd a hangsúlyt. A cél a jelenben van, nem tudom másképp mondani: közben, ott történik a lényeg, amíg érzed azt a szagot, amit csak akkor érzel, amikor olyan nagyon megtolod. Amikor ezt felfedezed a pillanatban, akkor már biztos, hogy nagyon jó lesz, forradalmian.

A jót lásd, nézd, makacsul, mindenben, örülj a kezdeti sikernek, az új élménynek, egy jó íznek, annak, hogy már öt hete csinálod.

Ne akadj fenn a részleteken, aggályokon. Ne dumáld szét. Figyelj befelé, ne agyalj, ne magyarázz, menjél, csináld. Válj azzá teljesen, aki ezt az egészet csinálja. Nem biztos, hogy minden étkezésed, edzésed fotóra kívánkozik, nem fogod mindig megélni a diadalt, de mégis csinálod, ott vagy, nem halogatsz. Ez az, ami megerősít. Lehet, hogy tökéletlen technikával guggolsz, de ha odafigyelsz, ha megtanulod a saját testedet, külön érezni az izmaidat (ez egy nagyon érdekes képesség), és ha megnézel jó videókat, és kitartóan csinálod, akkor nincs az az isten, hogy fél évvel később is rosszul guggolj.

A tárgyak is elterelik a figyelmet, ráadásul pénzbe is kerülnek. Ismerem én is a neonlila futócipő vonzerejét, de csak akkor engedem meg magamnak az ilyesmit, ha kitartóan és keményen edzek. Előzetes motivációként egy darab súlyzópárt vettem, meg egy ugrókötelet.

Lelkileg ott kell lenned: nem edzhetsz és nem diétázhatsz mellesleg. A diéta azért csalafinta szó, mert ez volna a normális étkezés, ez tesz jót a testünknek, illetve már csak így állítható helyre a megrongáltsága. Korábban éltünk vissza a kajálással, és használtuk olyasmire, amire nem való, ami rombol, amivé a szokások és beidegződések tették. Nem, az nem normális. Nagyjából a teljes társadalom visszaélősen kajál, és ettől van ilyen állapotban. Ez az új, ez pedig a szükségleteknek megfelelő, életre és erőre koncentráló öntáplálás.

Olvass utána alaposan, szánd rá az időt. Ne ítélj azonnal, keress kitartóan, ugyanakkor legyél kritikus, válogass, és ne félj az ellentmondó információktól: az igazság lassan leülepszik. Én például végigolvastam amerikai plasztikai beavatkozásról szóló fórumokat a has- és mellparám miatt, mire biztos lettem abban, hogy mit nem akarok. A tájékozódás nem agyalás, csak akkor, ha hagyod magad eltéríteni a rervedtől.

Ami összeáll az olvasottakból, azt is szabd magadra. Kérdezz fórumokon, keress támogató közösséget, és légy önálló. Ne gondold, hogy te csak egy laikus diétázó vagy (ez a szakmai gőg az, amitől idegenkedem az amúgy árnyalt dietetikai blogtól, az alimento.blog.hu-tól). A saját testedet neked kell tudnod.

Nem kívül van a lényeg. A bodybuilding.com profi inspiráló tartalmai ugyanolyan píáros agymosás ám, mint egynémely szekta tevékenysége. Állandóan jelen van, belekiabál, lelkesít — ha erre van szükséged, valami fontos hiányzik. Nem ők tudják, és nem is ők csinálják, hanem te. Odapillantok a Dwayne feliratra a nehéz pillanatokban, de én pillantok oda.

Minden guru, minden módszer, táplálékkiegészítőket forgalmazó cég és lenyűgöző testű személyi edző a pénzedet akarja, ezért mond olyan szépeket, és másokról meg annyi csúnyát. Figyelj a szavakra és arra, ami mögöttük rejlik, és ne állj rá az elején egy konkrét útra. Se egyetlen sportágra, se egy személy nevével fémjelzett módszerre, se egyetlen cég termékeire. A lelkesedésed ne az legyen, hogy felesküszöl valakire, valamire, ami rajtad kívül van. Ne valaki más érdekeit szolgáld, mert a rajongásnak van egy lendülete, és az el tud vinni önmagadtól. Önmagadra esküdj föl.

Sok szar proteint megittam én is, mire a lehetőleg adalékanyagmentes, tiszta, jóízűt megtaláltam, és ott is kikevertettem a saját, MCT-vel dúsított, szénhidrátmentes változatomat, és abból mára sokkal kevesebbet fogyasztok. És persze a TPW is a pénzemet akarja, tudom én.

Legyen tudatos a táplálkozásod. Többféle út van, találd meg a neked valót. A vega is jó lehet, a kiegyensúlyozott tápanyagarányú vegyes is, szénhidrátostul, az okinawa is szuper, a low carb és a ketogén is, utóbbi egészen más dimenzió, és átírt bennem mindent, amit az egészséges táplálkozásról hittem. És annyit állítok, hogy nekem bejött, a zsíralapú anyagcserére való átállás nagyon hatékony eszköz a formába lendüléshez és formában maradáshoz, és sokkal élhetőbb, mint amilyennek kinéz.

Egy biztos: nem szervezheted ki, vagyis bízhatod másra ezt sem. Neked kell figyelned, összeralnod, mit egyél, és ebben komoly akadályozhat a családi étkezőasztal és a szokások, az, hogy mit igényelnek a gyerekeid, a házastársad, és mit főz az anyósod. Ez talán a legnehezebb az egészben.

Szokták mondani, hogy a siker titka hetven százalékban a diéta, és csak harminc az edzés. Szerintem az étrend egy igen-nem kapcsoló: ha formás, eleven szeretnél lenni, akkor meg kell változtatnod az étkezésedet, anélkül nem lesz semmi.

Étkezz tisztán, vagyis minél kevésbé ipari, feldolgozott ételeket. Tudd, mi van a tányérodban (te rakd bele). Egyél kevesebb kalóriát. Egyél több nyers, élő ételt. Jó zsírokat. Kerüld az adalékanyagokat és a hozzáadott cukrot.

És igyál sok vizet. De tényleg. Minden nap. Három hónap múlva is.

Aludj, jól, eleget, és időben. Onnan fogod tudni, hogy egészségesebb lettél, hogy megváltozik az alvásod minősége.

A sport meg élmény, öröm, ha ráérzel. Érezz rá, ez a cél, és onnantól már könnyű, önjutalmazó. Célzottan hat egyes testrészekre, másrészt megnöveli a teljesítményedet, erőnlétedet, szélesíti a testi élményeid skáláját, és rendberakja a gondolkodásod. Mindenestül kompetenssé tesz, ügyesnek és hatékonynak fogod érezni magad. Ebben is találj saját utat, haladási tempót, sportágat, és megint csak annyit mondok: komoly izomtömeg és észrevehető átalakulás a súlyokkal végzett edzésektől várható (ebből is van sokféle: gépes, kézi súlyzós, súlyemelés, kettlebell). Ne csináld azt, hogy csak kardiózol alacsony intenzitással, ez csak bevezetésnek, átmozgatásnak jó, mert kalóriadeficit mellett le fog épülni az izmod, és petyhüdt leszel.

2014. augusztus

2015. október (ráfeszítek, amúgy nem ekkora)

Legyen változatos az edzésed!

http://shop.builder.hu/tedd-valtozatossa-a3379

Itt van egy lista, mi számít fittnek. Aki csak fut, nem fitt. Aki csak izmozik, az sem.

Az egyik esetben adott egy futó, aki hihetetlenül kitartó, vékony testalkattal, ugyanakkor alacsony erőkifejtésre képes, a másik oldalon pedig egy testépítő áll, aki nagy erővel rendelkezik és ehhez nem megfelelő erőnlét és túlzott testtömeg társul.

Mi lehet az arany középút? A fitness 10 mérhető képességből tevődik össze:

• légzési- és keringési állóképesség
• kitartás
• erő
• hajlékonyság
• robbanékonyság
• gyorsaság
• koordináció
• mozgékonyság
• egyensúlyérzék
• pontosság

Ha valamelyikben hiányt szenvedsz, akkor a tökéletes harmónia és az egyensúly felbomlik.

http://fandm.hu/crossterem/

Sőt, ne csak eddz: tedd ki magad mindenféle hatásoknak. A legjobb, ha az életedet nem fűtött lakásban, képernyő előtt, liftfülkében és kocsiban éled, ahonnan egy-egy órára elmész egy kivilágított és fűtött edzőterembe, hanem cipekedsz, kertészkedsz, kirándulsz, gyalog mész egyébként is.

A fűrészem akkuval együtt 3,3 kiló. Olyan nehéz volt még tavaly, csak tartani is…

Szaunázz. Próbáld ki a havat mezítláb az erkélyen. Taposs kavicsokon. Dörzsöld át a tested durva tengeri sóval. Ugrálj, mintha gyerek volnál, táncolj hangos zenére. Böjtölj. csinálj olyasmit, amit nem szoktál, törd át a mentális gátakat.

Dokumentálj. Írd fel a kiinduló adatokat: kiló, körfogat (vállszálesság, mell, derék, csípő, comb, vádli). Fotózz sokat. Mennyit futottál, mennyit emelsz, mikor váltottál nagyobb súlyzóra?

Nagyon jó lesz majd visszanézni a számokat, fotókat, komolyan motiválóak. Jó látni, honnan jössz. A fotók segítenek feldolgozni az új testedhez tartozó új testképet.

Nézess vérképet rendszeresen, különösen ha nagyot változtattál: sokat fogysz vagy egy-egy  tápanyag kihagyásával diétázol. Méresd meg a testösszetételedet.

Ne hallgass a firtatókra, okoskodókra, rémhírtejesztőkre, a nálad kevésbé tudatosan táplálkozókra, edzetlenebbekre.

Csatlakozz a sportrovathoz, és légy ott is aktív. Nincs rossz kérdés. Más is azzal küzd talán, amivel te.

Keep movin’. Enjoy the movement. Gymfeminism. :)