csirkemell-csont és önmegvalósítás

Nekem fontos, hogy írjak mindennek a másik oldaláról is, amúgy pro-kontra gondolkodva. Érveléselméletet, esszéírást tanultam évekig, fel kellett építeni a beadandókat, a pályamunkát, a szakdolgozatot, e téren kifejezetten virtuóz skilleket szereztem. És aztán meg kellett tanítani érettségi dolgozatot írni az ifjakat. Ott lesz egy ismeretlen novella vagy vers, ne fossál. Mit lehet elmondani bármely szövegről, érvényesen. Mi lila belemagyarázás, mi valódi, tartalmas állítás, hogyan teremts összefüggést azzal, amit már tudsz. Kerüld a giccses méltatást, romantizálást, töltelék-mondatokat.

Levethetetlen ez. Ilyen alapon van kritikám a túlhevülő vagy fikázó cikkekkel kapcsolatban: nem szeretem a tényeken alapuló témákban az elfogultságot, de még a véleményműfajban sem bírom a mindent jóra (vagy épp rosszra) magyarázást. Ott valami akarás, érdek, ideológia, dogma van. Azonnal felismerem, hogy bevisznek az erdőbe, jön is a nyüszögés gyomortájékról.

Ha én írok, egy lépéssel hátrébb megyek, és megnézem onnan is a dolgot, még ha nagyon tudtam is előre, mit akarok állítani, és akkor kirajzolódik, ami mégsem egészen úgy van, amerre a koncepció vinne. Akkor is, ha nekem fontos, érzelmes a viszonyom a tárggyal. Az eredmény persze kognitív disszonancia, de azt meg elviseljük, ez a lényeg.

Nagy érzelmi történetemmel, vagy a feminizmussal, a gyerekeimmel is így van ez, meg még az edzésemmel, az edzőteremmel, a hasizmommal és a kajálással is: fanatikus drukker nem vagyok, látom én, mi nem stimmel velük, de attól még szeretem és nem szégyellem egyiket sem, és sok tudatossággal bánok velük.

Szóval a ketogén árát ezért említettem meg a tegnapiban, hogy ne szépítsem föl a dolgokat. Jelenleg, ebben a kókuszzsíros-fürjes-egyénire kevertetett proteines verzióban a kiadások felét teszi ki a népélelmezés nálunk, különösen amióta a fiam is csatlakozott.

Kis szorongatott, egyre űzöttebb, netbe butult országunkban még a jóindulatú kommentelők is ilyenekkel jönnek:

• ki hogy néz ki, érvként (megvigasztal, hogy nagyon is jól, amazok csak mocskolódnak — na de nem az volt a téma, és ez nem érv semmire) (amellett ízlés dolga) (és tényleg csak mocskolódnak) (és nem a kinézet a lényeg, mert akkor a tavalyin élcelődnének, hanem hogy elrontsák, ha jól érzem magam)
• boldog-e, aki írta a szöveget (erről itt és itt)
• de ez dráááága… akkor inkább nem

— ez utóbbi miatt volt már konflikt, és sajnos, nem értették: mindent megteszek, hogy végre ne legyen kötelező műsor, hogy “jaj, hát én nem is, én leértékelten vettem és nem is áll jól egyáltalán”, erre te előadod ugyanazt, automatikus önsajnálattal jössz, négykor fekszel és háromkor kelsz, betonozod be a depressziót, ráadásul hozzám képest akarsz szimpatikus lenni.

Ugye, tudjátok, hogy ez a ja, akkor inkább nem, ez a tanult tehetetlenség, sültgalambvárás, halogatás maga? Soha semmi ebből nem lesz. És azt hiszi ilyenkor, mérlegel és felelős döntést hozott.

Ne engedd, hogy lehúzzanak az ellenérvek. Mindennek van kockázata, nehézsége, árnyoldala. Minden idő és erőfeszítés és áldozat, aminek van értelme. Minden túlzásnak fog tűnni, furcsának, valóságos támadásnak mások és a Rend ellen (jaj, de utálom használni a saját leutánzott szavamat!), amit szenvedéllyel csinálsz. Bele fognak kötni, el akarnak bizonytalanítani, de te ne hallgass a szenvedélytelenekre. Ezek gyerekként is abban voltak a legjobbak, hogy kipukkasszák a pöttyös labdát, amikor senki se látja.

Viszont önállónak kell lenned, és tudni, mit akarsz. Nincsen garancia, ez nem áruvásárlás. Nem tudja neked senki megígérni, hogy ha belekezdesz bármibe, akkor be fog jönni. Recept sincs, tuti tipp sincs, s ha volna, azt féltve őrizné az, aki rájött. Senki nem fogja tudni megmondani neked, mit tegyél. (Én nem hiszek a személyi edzőkben sem, mert önállóság és felelősségvállalás, valamint autodidakta művelődés és ráérzés nélkül, mély és megharcolt önismeret nélkül szerintem semmi sincs. Amit pedig LifeTilt fogyasztórealityként látok a Flexben, az valami döbbenet, még akkor is, ha lefogynak végül.)

Ne kérdezd tőlem, hogyan “kell” blogot írni, és hogyan lehetne valami jövedelmed belőle. Nem attól fog sikerülni, hogy de jó lenne, nem attól, hogy nagyon erősen akarod, nem attól, hogy ismételgeted, hogy már mennyi olvasód van, hanem attól, hogy kifejleszted magadban a bloggert, és el bírod viselni az árnyoldalakat. És ha arra tekintettel kérsz támogatást, hogy szegény vagy és rossz neked, nem pedig a teljesítményedre, az meg tényleg kuncsorgás.

Amikor az erőfeszítés, idő, áldozat nem kínlódás meg bűntudat, hanem izgalmas és pezsdítő, és erősnek érzed magad, abból tudhatod, hogy az a tevékenység igazán neked való.

Most meg már az önmegvalósításról és életfeladatról van szó, pedig esküszöm, a csirkemell áráról akartam írni.

Amúgy meg ha abban a permanens állapotban pácolódsz, hogy lemaradtál valamiről, kéne valamit csinálni, valami mást, akkor bőven van min gondolkodnod. És ha nem egyszerűen egy kicsit kevésbé lélekölő melóról vagy jobb fizetésről van szó, meg nem is arról, hogy körülötted már mindenki spinningre jár, hanem az életed lényegéről, és mondjuk elmúltál negyven, akkor inkább ne keresd és ne várj tovább. Amit életedben a legjobban élveztél, az az. Az volt, lehetett volna, talán lehet is még az. Ami csak nyögvenyelős, nem zuhant be az életedbe, vagy múló szenvedélynek bizonyult, az nem a te utad. Félévente nem lehet új életet kezdeni, és mindig valami másért rajongani, a múltat meg megtagadni.

Viszont mindenből ki lehet szállni. Van az a bántalmazó kapcsolat, amiből nem. Meg a gyerekeidből. Meg ha szétműttetted magad, mondjuk.

De valamit tehetsz, biztosan. Magadért. Valami mindig lehet jobb. Mármint ha ez a célod, nem úgy maradni. Nagyon kevés ember van, akinek tényleg nincsenek erőforrásai. Akitől tényleg nem kifogás, hogy nincs időm, nem tudok, fáj a derekam. A többiek célja az úgymaradás. Vagy csak valami jól hangzik, mert mások is úgy, meg a blogger írta, egy kicsit belegondol, hogy akkor ő is, miért ne (pont ketogénezni és sportolni kezdtek így többen, majd hagyták abba, valamint nagyreményű blogok és majdnem beadott válóperek is szép számmal vannak), de nem volt ez egy megélt dolog. (És én nem is várom el, de az nagyon furcsa, ha rám haragszanak utána.)

Esetleg az van, hogy annyira rossz a közérzetük így, hogy nem bírják meglépni, mentálisan tartják elképzelhetetlennek, hogy javítsanak az állapotukon, pedig ott már könnyű lenne, kis befektetéssel nagy rewarding.

Iszonyúan lehúz a daráló-lét. Ha minden nap egyforma, ha oly biztosak a keretek, ha könnyű rutin működteti azt, ami nem jó és nem boldogító. Akkor szívás lesz és marad az élet. Akkor speedfitness és szétválasztós diéta, és az eredmény is olyan.

Ebben a LifeTiltes csávó elég jól érvel amúgy (erről már csak magát a csávót kéne leszedni, a következő bejegyzésben mesélek egy kicsit erről), és igen, aki valamit akar, hacsak nem súlyosan lehetőségfosztott, ami ritka, akkor meg fogja csinálni. Inkább arról van szó, hogy nem akarja, nem csinálja, és arra megy az energiája, hogy ezt magyarázza, gyakran annak, aki meg csinálja, egy kicsit le is szólva, mert ő miért csinája, ha ő meg nem, ettől ő (a csináló) ideges lesz, mert annyian basztatják, és fárasztó a kifogásokat hallgatni, és kész is a (netes) vita.

Szóval, fürjtojás. Ne legyen már ez ilyen privilegizált cácadolog, és itt is van ám elszámológázszámla-befizetés lelépett bérlő helyett, meg hóvége, meg különóra, úgyhogy olvasói kérdésre: tényleg ennyire drága?

A csökkentett szénhidrátú, tudatos, minél tisztább (értsd: feldolgozatlan alapanyagokból álló) étrend tud olcsóbb lenni, ha

• piacra jársz
• idényzöldséget veszel
• hazai árut, termelőit veszel
• a tojásra alapozod az állatifehérje-bevitelt (a tojás fajlagosan olcsó)
• anyukád/ismerős hozza neked a telekről
• nem költesz nasira, gyümölcsjoghurtra, mert a két műfaj együtt, mondjuk egy Oreón élő férj, egy tejszeletet uzsonnázó gyerekhad és egy zellerszárat vásárló feleség valóban azt jelenti, hogy ugrik a szlovákiai síelés
• rákapsz a CBA-ban és henteseknél is kapható bőrös kacsahájra, csirkefarhátra (igen, levesnek és apróhúsnak is) és csirkemell-csontra, bőrrel, ami ropogósra sütve eszméletlen finom, meglepően sok hús van rajta, 99 forint kilója, és a kutya segítségével maradéktalanul elfogy
• sokkal, de tényleg sokkal kevesebbet eszel
• nem bohóckodsz maglisztekkel, paleócsokival, édesítőkkel és más helyettesítésekkel
• nem akarsz alterkaját rendelni, mert úgy drága
• mindent igyekszel optimalizálni, felhasználni (nekem ez reflex, anyai: félig rohadt alma jó felét megmenteni, maradék rizses húsból ételköltemény stb.)

További tippek:

Hogyan lehet nagyon olcsó a paleó?

Lehet ez paleó, félpaleó, ketogén vagy gabona- és cukormentes, vagy csökkentett liszt-cukor-tejtermékbevitelű étrend, és ezeknek is számos előnye és javallata van. A részleteket a háziorvosodtól kérdezd, de ő előbb elrakja a Lipóti papírzacskót, letörli a szilvás papucs morzsáit a szájáról, és bután csak aztán fog nézni. Szóval olvass, keress inkább, ha pedig kiérlelt, expert részletekre vagy kíváncsi, gyere a február óta pezsgő sportrovatba.