Mert esetleg tikkelni kezdek. Netán rohamot kapok. Vagy lehánylak.
1. és, van már valaki?
Már? Kéne, hogy legyen? És: közügy az én párkapcsolati státuszom? Miért nem azt kérded, menstruálok-e épp? Azt szívesen megmondom.
És: valaki? Van, például vannak szomszédaim, van egy remek ügyvédem, egy világszínvonalú Edzőm, számos barátom és olvasóm. Mire gondolsz? Hogy majd csak találsz te is valakit?
És akkor majd jó lesz nekem? Jaj, ne sajnáljál már. Nem biztos, hogy nekem ugyanaz a boldogság, mint neked. Vagy mint ahogy Magyarember elképzeli.
Elválttól is kínos a kérdés, özvegytől meg végképp. Nem gondolod, hogy ez érzékeny téma? És ha van is “valaki”, akkor sem okvetlen akarom felmutatni a világnak? Hát hiszen ismersz.
Főleg a sztereotípiával együtt fejfogós ez a kérdés, hogy ugye negyven fölött meg egyedülálló anyaként nyilván kell nekünk valaki, keresünk valakit, mert egyedül olyan nehéz.
Én mentes vagyok azoktól a törekvésektől, amelyekért az emberek általában újrakezdős partnert akarnak. Nem akarok senkit, hogy eltartson, a státuszért, magány ellen, eü célra (szex), nem akarok “apukát” és férfimintát (ez a funkció betöltve). És nehezen vegyülök, nyílok. Nemigen akad meg a szemem senkin.
Csak örömet akarok, egymás szemébe nézőset, semmi nyűgöt, macerát, toporgást, közhelyes történetet. És mindez a magánügyem.
2. hivatkozz rám
Nagyon kedves, de lényegében kismagyar fontoskodás. Ha az általad ajánlott vízvezetékszerelő/ügyvéd/reklámgrafikus a rád hivatkozástól majd másképp bánik velem, akkor inkább keresek mást, olyat, aki minden ügyfelét komolyan veszi. Az ügyfél ugyanis fizet, szolgáltatásért vagy áruért, nem szívességet kér.
3. és nem fárasztó ez az örökös harc?
Én nem harcolok, én létezem. Az abszurd világban, amelynek a szabályai sem stimmelnek, de amúgy még azokat se tartja be. Elsunnyogja, lehazudja. Nem fér körém. Én nem tudok más lenni. Nem vagyok fáradt.
A világ viszont határozottan fáradtnak tűnik.
4. én nem bírnék kalóriát számolni/csak húst enni/porokat inni/lemondani a csokiról (amit szerinted én csinálok)
Az egyik, hogy nem azt csinálom: ez a te sztereotípiád. Kérdezd már meg, mielőtt így elhatárolódsz. Nem tudom, honnan veszed, de nem úgy van az. Nem számolgatok, rengeteg zöldséget eszem, és még csokit is. Vagy, hülyeség van a fejedben mondjuk a proteinről.
A másik, ha véletlenül ráhibáztál, és tényleg azt csinálom, amit te nem bírnál: hát pont ez a különbség. Nem adják ingyen. Meg aztán, én se hittem volna, hogy menni fog, és élvezetes lesz. Vagy hogy nem nagy ügy, ez kell hozzá. Előtte nem tudja az ember, csak benne, ott.
A beszélgetésünk úgy kezdődött, hogy te észrevételezted, hogy de jó a cipőm/hasizmom, majd rögtön elhatárolódtál. Értsem, hogy én vagyok a hülye, aki meg számolgat, porokat iszik, drágán vesz sportcuccot. Hát, ez ilyen. Iszonyú vicces tud lenni, amit egynémely ember csinál, nézik is őket meredten. Olyan nem-szokványosak. És pont ez a lényeg.
6. azt tudod, hogy a finnugor nyelvrokonság nem bizonyított?
Egy magyar szakosnak magyarázol, aki öt félév finnugrisztikát-nyelvtörténetet hallgatott. Lásd itt és itt.
7. gondoltam, téged érdekel, mert szereted a verseket
Csak az élvonalat, és azt se bírom követni. Tízmilliós országunkban tizennégymillióan akarják a zseniális műveiket megjelentetni.
Nagy feladat volna némi ízlésformálás, hogy egy középszintű érettségivel is legyen valami támpontja az olvasónak: érdekesen újszerű művet, élő klasszikust vagy olcsó, hatásvadász fércművet tart-e a kezében. Eleve, milyen műfaj, mi a hagyomány, kik írtak már ilyet. Vagy hogy mit üzen a dombornyomott ezüst betű a borítón. Könyv, könyv? Nem.
8. spirituális vagyok
Nekem ez a paródiaérzékemet csiklandozza. Tisztelet, meg minden, de ez valami elképesztően zavaros, amit tolsz, babonaság és olcsó kiválasztottság-érzés, valamint fröccsöntött vallási szimbólumok. Nőjél fel inkább, vállalj felelősséget a tetteidért, az is elég.
9. mi, akik így gondolkodunk
Ezt már annyian mondták nekem, elismerően és egyben büszkén közösségképezve. Hogy mi (itt a blogon, vagy akik sportolunk, vagy akik kritikával élünk a hivatalos struktúrákkal szemben) nem vagyunk ám olyanok, mint a többiek. Te voltál az, aki felismerted ezt a hasonlóságot, én pedig (udvariasan) bólintottam.
Csakhogy nem leszel jobb ember attól, hogy te is megpróbálsz főleg zsíron élni. Vagy mert utálod a gyereked osztályfőnökét. Vagy mert mindig morogsz valami miatt. A Nagy Kritikus Létezés gyakran olcsó fölényszerzés, és másvalami helyett van.
Szeretnék meggyőződni arról, hogy tényleg egyformán gondolkodunk. Mert a lényeg nem az, hogy de hülye mindenki. Hanem hogy magunkat sem kíméljük. Magunkat nézzük, magunkon dolgozunk, és vállaljuk a felelősséget a döntéseinkért.
Ez nem azt jelenti, hogy a rendszert is és egymást is basztatjuk. Te, aki elismerően érkeztél, ne kezdj el most kritizálni meg helyretenni. Én nem kérek ismeretlenektől kritikát, olyanoktól, akik csak a blog révén kerültek, jöttek a közelembe. Miért kérnék? Semmi dolgom velük. Nem vagyok firkafal, és nem fogsz kontrollálni, terelgetni. Ez a te bulid, hogy nem csak a Rendszer ellen szólamlasz fel, hanem végül nekem is Jól Meg Akarod Mondani. Meg hogy te csalódtál. Fölény, megint. Ki vagy te? Miért hallgatnék én rád?
Mit is akarsz, voltaképp? Kiismerni? Mi zavar ennyire? Miért nem éled a saját életedet? Miért ismertél el? Az is sok, túl közel jövés, jogformálás. Hadd maradjak én.
Én elvégeztem a magamét, ne félj, és végzem naponta. Minden nap firtatom a saját állításaimat, tetteimet. Miért élcelődöm a Crocsban lábtolózó szerelmespáron. Mi zavar ennyire abban a sokat szelfiző nőben, és mi az, amin én is azért pörgök, mert magamra ismerek benne. Itt a blogon sok mindent találsz, ami nem boldogságos hasonlóság, hanem kellemetlen kérdés, és talán azt hiszed, bántani akarlak. Nem, de meg nem nyugodhatunk abban, hogy “mi” jobbak vagyunk, és “mi” már tudjuk. Az élveboncolás, legaljáig lemenés, önzavarbahozás, kínos részletek el nem hallgatása mindenkinek legsajátabb feladata, és a legnagyobb esély a fejlődésre.
A másik kéretlen és személyes basztatása nem az.
10. negyven fölött egy nő már ne ugráljon
Hát de. Akkor kezdődik. Ha bele nem rohadtál. Ne alkudj meg te sem, kiül az arcodra.
Tagged: életmód, értékrend, ízlés, elv, elvárások, miért?, nyelv, párkapcsolat, tolerancia, top 10
