rövidek 3.

Te, aki életmódváltást tervezel, beakadtál valamin, ugye?

Az zavar, hogy nem érzed igazán jól magad?

Szeretnél jobban kinézni?

Vagy hogy a környezetedben lefogyott valaki, akihez hasonlónak gondolod magad?

Az zavar, hogy, akármennyire átlátsz rajtuk, rád is hatnak a fürdőruhamodellek, a bikini body nyomasztás? Igazad van amúgy:

Vagy hogy én itt mindenféle, korábban nem ismert élményekről mesélek, és érdekel, milyen lehet?

Az zavar, hogy megértetted, milyen következményei lehetnek annak, ha nem bánsz felelősen és figyelmesen a testeddel?

Egyvalami ne zavarjon. Hogy mások hogyan bántanak, mit mondanak.

Másoknak sosem lehetsz elég jó. Ha igen, azonnal irigyen esnek neked, még a szeretteid se viselik jól, ha felível az életed. De az sem az ő dolguk, hogy segítsenek rajtad.

Ez a két cikk nagy félreértésen alapul: miszerint mások téged azért piszkálnak, hogy elérjék, hogy lefogyj, és a te dolgod, hogy ezek ellen megvédd az énedet. Lefogyni meg lehetetlen, minek, önkínzás és örömtelenség, jó ez így, ez a normális – írok majd erről külön, de nem, nem örömtelen, nem, nem jó az úgy, és nem, nem normális.

Tény, hogy a kövéreket megítélik, messze a kinézeten túl: hogy ők lusták, fegyelmezetlenek, halogatóak és boldogtalanok, nem mernek szembenézni a valósággal (és ez gyakran igaz is, rám például az volt, pedig nem volt jelentős túlsúlyom). Az is lehet, hogy van egy partnered, barátnőd vagy anyukád, aki piszkál, hogy fogyj le.

De nem is neki dolga ezt akarni. Nem azért bélyegez meg, hogy kezelje a te elhízásodat, és ez nem is dolga. Amitől te még kövérebb és keserűbb leszel, és rákapsz az önigazolós blogokra, az az, hogy nem nézel szembe a problémával, csak tocsogsz az önsajnálatban. Ne gondold, hogy mindenki téged céloz meg. Általában csak keresnek egy kézenfekvő gumicsacsi-témát, vagy önigazolnak.

Aki nincs jól, sok mindent bántásnak vesz. Lehet, hogy igazad van, jogod van, meg minden, de én azt mondom, ezzel az igazsággal nem mész sokra.

A másik pedig nem bántásnak szánja. Az ő kalibrálása szerint az nem bántás, és nem is nézett úgy. Talán nem is tud róla, hogy ő bánt. Talán majd megfeszül, hogy meg ne bántson, lábujjhegyen jár, úgy érzi, és ennyire sikerül. Hát és képzeld el, miket gondol magában!

(Van egy barátnőm, folyamatosan húzza a száját, grimaszol. A múltkor jeleztem neki, és állította, ő nem gondol olyanokat, amire az arcából következtetek, és nem akarja, hogy ilyennek lássam.)

Vagy épp a szemedbe mondja keményen, mert ő egyenes, és “segíteni akar”. Talán domborítja a saját sikerét, normalitását. De ő is csak por és hamu. Talán hirdeti a tant, talán megrögzött előítéletei vannak a kövérségről, de:

nem neki érdeke, hogy te lefogyj, és nem is neki lesz jobb.

Ha nem teszel a testedért, nem hibáztathatod őket. Ne mondd, hogy a megszégyenítő megjegyzéssel ő belehajszolt egy újabb sütievésbe, pedig te különben lefogynál.

Te akard magadnak a jót. A te dolgod a döntés: ilyen maradsz vagy változtatsz. A te dolgod ebben a zűrzavaros, hamis világban a megerősödés. Ne hagyd, hogy beleszóljanak, manipuláljanak, sebet ejtsenek. Abba se szóljanak bele, hogy te jól vagy így, ha jól vagy, és abba se, hogy hogy diétázol, miért csinálod, ez túlzás, nem egészséges, satöbbi.

Fordítsd el a tekinteted a környezetedről. Tudd, hogy mit akarsz, ne vitasd meg velük.

Progresszív, tanult, urbánus közegben olyanokat mondtak az új életmódomról, sértő, tolakodó, lehúzó dolgokat engem kedvelő emberek, hogy csak néztem. Te is jobban jársz, ha szép csendben egyedül, esetleg mindenben támogató közegben csinálod.

Ha nem tudod, mit akarsz, írok néhány szempontot. Megalapozott, kipróbált, életmóddá vált részleteket. És nem foglak véleményezni. Se gyengének tartani. Általában azok az emberek a biztonságosak, akik nem rád irányulnak, hanem párhuzamosan dolgoznak a maguk céljain.