, mondod vihorászva. Különben ellógom. Nekem mondja meg valaki, hogy mit egyek, mit eddzek, ne kelljen gondolkodni… Álljon ott mellettem, mutassa meg, hajtson, szidjon le! Baszogasson, mert magamtól nem csinálom, ellógom.
Képzeljétek, van olyan szakma is, hogy diétás coach. Akit fel lehet hívni, akár késő este is, ha nem tudod, többet ettél-e, mint amennyit szabad, mit egyél, önts-e rá olajat, ha vagy csak ha épp nem hiszel a diétádban…
Halló, Niki! Tíz grammal több túrót ettem vacsorára, azóta nem tudok aludni…
Barbi, először is, nyugodj meg. Ez csak harminchat plusz kalória, nem borítja fel a hathetes munkánkat. A hűtajtót eleve néggyel nyitottad ki, és oda-vissza számolhatsz szerintem tizenkettőt, ha bevitted a nappaliba… A többit holnap lelépcsőzzük! El ne felejtsd a mellkaspántot!
Az oké, hogy az ember nem tudja egyedül, nem érzi, mi lenne jó neki. Talán azt se tudja, hogy mi az ő problémája. Vagy ha zavarja a sok ellentmondó tanács. Ha utánajár, művelődik, megérti, mérlegel, kipróbálja. De dönteni neki kell végül. Nem húzhatod magad elé a semmit csinálás paplanját, hogy “nem lehet kiigazodni, mindenki mást mond”.
Abból, hogy sok az ellentmondás, még nem következik, hogy ne lehetne kihámozni a lényeget. Ez nagyon olcsó következtetés, hogy akkor minden mindegy. Azt például senki nem mondja, hogy az adalékanyagok rendben vannak, egyetértés van abban is, hogy a finomliszttel jó vigyázni, vagy hogy zöldséget enni üdvös. A te szakembered ugyanígy kihámozta, összegzett valahogy, ahogy te is megtehetnéd. Olyan nagyon ne ess hasra a hárombetűs angol nyelvű képesítésektől.
Amikor olvasom, Bovsi Vikinél egyébként, hogy “ezt a vendégemet levettem a tejtermékről”, elhűlök a diétás tanácsadó önistenítésétől. Mintha a személy, akinek azt javasolta, ne egyen tejterméket, és aki ezzel megküzd, betartja, viseli a hatásait, valami munkadarab lenne, akit ide-oda rakosgat, és aki az ő sikere.
Vígan élnek a másokra bízós hajlamunkból nem is olyan nagy tudású emberek. Abból, hogy nagyon-nagyonelszúrjuk ezt a kocsival menős, íróasztalos, üldögélős életünket.
Hogy miért van ennyi ellentmondás? Ez is fontos kérdés. Túl a létező tudományos vitákon: e piac szereplői fel akarnak tűnni. Mindegyik kitalálja a maga irányát, a titkot, amit csak ő tud, hogy azt hidd: náluk az igazság, őket válaszd.
Azért is veszélyes kívülről várni a motivációt, a hajcsárt, a megértést, az információt, mert ahogy így ránehezedsz valaki másra, és azt gondolod: neki ez a dolga, ezért fizeted, te “csak” csinálod, amit mond, hátradőlhetsz, szóval ez az egész hozzáállás a legrosszabb fajta, poroszos iskolában, tekintélyalapú nevelésben szerzett hajlamaidat erősíti, veszi elő, tartja életben. Mindannyian ezeket cipeljük, és mindannyian kénytelenek vagyunk változtatni, felnőni életünk kritikus pontjain. Igazi, megélt eredményt e beidegződések levetkőzésével érhetsz csak el.
Szóval ez is csak megúszós játszma. Ha másra bízod, másvalaki haszna, előnye, honlapra tehető sikersztorija lesz az eredményed, és kudarc esetén rátolod a felelősséget, semmit nem tanulsz. Panaszkodhatsz, hogy nem is akkora és nem is olyan guszta a csirkemell, mint a képen.
Néha ijesztő ám egyedül lenni a magad motivátora, információforrása, hajcsára. Fárasztó mindig tudni a jót, figyelni, dönteni, nemet mondani. Cserébe sodró élmény, hogy jelen vagy a helyzetben, szabadon. Akkor menni edzeni, amikor kedved van, ott meglátni valamit: jé, ezt kipróbálom!, befelé, a testedre és az érzeteidre figyelve kitalálni, mit csinálj, hosszan maradni, edzést nem letudni. Csak nekem igényem ez a szabadság? Szerintem ha ebben nem magad vagy, akkor nem érhetsz el flowt, és nem éled meg a kompetencia élményét, hogy a saját edzésedhez és testedhez te értesz a legjobban.
És aztán már, néhány nehéz hét után nem is kell hajcsárkodni. Az valami csodálatos. Már érzed, élvezed, igényled a dolgokat. Már van erőd felfutni a lankán, belemenni a napsütáésbe. Már kapcsolatban vagy feszüléssel, érzettel. Már nem kell app és táblázat. Már nem kell “edzőbá azt mondta, engedélyezte, kelett ez a gyomros tőle”. Tudod, mi ez? Stockholm-szindróma. A felelősségvállalás, az önállóság tudatos elutasítása, a függés és kihasználtság átszexiskedése. Hogy annyian kedélyeskednek, vihorásznak rajta, az valami döbbenet.
Ha vállalod a melót és a döntést, akkor hasznos, mert nettó élmény még az is, hogy amikor nem megy, akkor te leszel ott. Csak magadat hibáztathatod, és ez az élmény felnevel. Méltatlanul kiszervezik sokan nem csak a döntést, a munkát, hanem a haragot is. Szeretnék, ha más tehetne róla: az edző, a tanácsadó nem csinálta jól, ő mondott hasznavehetetlen tanácsot, ő nem motivált eléggé. “Csalódtam, hagyom a francba, nálam ez sem működik.” A véleményed el fog tűnni a facebook-oldalukról.
És: “…pedig ráköltöttem egy csomó pénzt”. Lehúznak, mert akit lehet, azt le fogják, a talán-mégis reménykedésből hülyére keresik magukat. Tömegpszichózisos mákonyos bambaságban megrendelted a túlárazott cuccot, amibe a bizodalmadat helyezted, fétissé teszed, mert “hallottad, hogy ez jó”, és olyan szexin körítették, ígéreteket susogva: neked is ilyen feneked lesz, te is a győztesek közé tartozol majd, beavatott leszel, téged fognak irigyelni. Eközben úgy viselkedsz, mint ha az ő érdekük lenne a te segged, mintha nekik dolgoznál, és titkon gyűlölöd őket a cél érdekében vállalt szenvedésért. “Ilyen hülyeségeket kellett enni, mindenféle porokat.” Az esetek kilencvenöt százalékában a hergelt eksztázis pár hét alatt alábbhagy, pedig folyamatosan nyomják a reloaded hurrázást, csak te ráunsz. A pénzed náluk van, és végül ott állsz ugyanazokkal a problémákkal és feladatokkal. A csinos dobozok és prospektusok a kukában végzik. Nem tudtak megműteni. Neked kellene izzadni érte, és akkor kiderül, hogy neked ehhez nincs kedved, az egész nem ér annyit.
Vissza a sstrat mezőre. A kudarc élménye elérhető ingyen is.
Tagged: életmód, értékrend, diéta, idegesít, információ, internet, miért?, sport, társadalom, test
