öt kérdés

min sírtál utoljára?

amikor a vonat füstjét olyan hosszan mutatja Ragályi Elemér az 1945 végén. katartikus volt. előtte azon, amikor Borbély Alexandra magába vág az üvegcseréppel a Testről és lélekrőlben. szóval filmek. fájdalomból, elkeseredettségből, tehetelenül nem tudom, mikor sírtam. nem szoktam. kiegyensúlyozott vagyok, a leglehangoltabb állapotom a fáradtság, meg ha nem találom az ELMŰ szerződést.

mi az az egészségtelen étel, aminek nem tudsz ellenállni?

egész mogyorós étcsoki, teszem azt, Ritter Sport. 73 százalékos, annyira nem gáz. havi jellegű. zúzós edzés után felzabálja a regeneráció, estére újra ketózisban vagyok.

mivel borított ki a gyereked a legutóbb?

olyan jó érzés, hogy nem nagyon tudok felidézni ilyet. béke van és játszmamentesség, energiatakarékos együttműködés, kevés fölösleges szó.

ők édesek. önállóak, vidámak, kreatívak, belátóak, nem rángatnak. ennek így kellett alakulnia, mert elvesznék a rengeteg apróságban, amit a tipikus gyerek kezét-lábát szétdobva az anyjának szegez, és a világ is az anyán kéri számon. hogy hol a zoknija, hogy szórakoztassam, hogy tanuljak vele, hogy vegyek meg neki ezt meg azt, hogy nincs kedve, hogy mit néz a neten, hogy miért nem úgy van, ahogy nem lehet, hogy “megígérted”. ugráltatás, használat, olyasmiben, amit meg tud oldani. ezek játszmák, és a játszma romboló, következésképp nem hizlaljuk. szóval, nyomasztás és zsarolás, kifacsarás nincs nálunk, duzzogás van néha. talán a reggelek, amikor, ha nem vagyok rossz fej, nem haladunk. ilyenkor az összes gyerekem némileg bölcsissé válik, sokat kell beszélni és kivárni, én pedig azt szeretném, hogy felelősséget vállalnak az elindulásukért. talánez az elvárás túlzó, olyankor nagyon ott kell lenni, okosan, kedvesen.

azt hiszem, nagyon könnyű nekünk, nem is bírnám másképp.

mi hoz lázba?

újra érzem azt a dögös, robbanékony állapotot, amit egy-két éve. de már kételyek, szorongás nélkül. lelki erő, egyszersmind testi. már le tudom szarni a hangot, azokét, akik mégiscsak a fejemben beszéltek évekig. akik miatt nem mertem igazán a saját életemet élni. ez még nekem is kemény volt, ebből lelazulni, és 1. dolgozni, 2. élvezni, 3. a megérdemelt pihenést, időnkénti hanyagságot is megengedni. jaj, az én túl-lelkiismeretem, mert én a végsőkig korrekt leszek, mindig…!

fogytam három kilót. semmi erőlködés nem volt. ketózis? tavasz? fiatal test közele. bontakozás. mezítláb séta a napfényes erdőben, tavalyi tölgyavaron. szépséges felület lettem, arra rajzol a világ. okulva a múltból, érdemtelen bizalmaimból, már keveseknek engedem, hogy közük legyen hozzám. próbálkoznak persze, bekapcsol bennem, hogy felelősséget vállalok értük is, én mindenért… de már messziről érzem, ha valaki kóstolgat. le is épültek a félszívű, sanda emberek.

valami rejtély…?

minden este végigmegy itt egy férfi az utcában, és hörögve, tüdejét kiköpve, ordítva krákog, míg elhalad. valószínűleg utána is. olyan, mint egy macedón művészfilm.

Várjuk szíves válaszaitokat, teljesen szabadon értelmezhetők a kérdések.