Kérdeztétek.
jóga
Mivel engem az igazság érdekel, nem az érdek (a sajátom sem!), nem védem, propagálom a jógát csak azért, mert én is jógázom olykor, sem pedig azért, hogy meg ne bántódjon valaki. Engem az igazság érdekel, nem az, hogy kinek jön jól (tehát a saját érdekem sem). A jóga nem sport. Aki le akar lazulni, stresszteleníteni, nyújtani, fejet pucolni, női erőtérben lenni, annak okés az egyébként trendi, szépnek-bölcsnek-jócselekedetnek láttatott jóga. Olyan eredményeket viszont, amelyek sporttevékenységtől lesznek, kár tőle várni. Aki jobb formát akar, és nincs nagyon sok ideje, az optmalizáljon. Irány egy intenzív, klasszik aerobikóra, akrobatika, crossfit, súlyzós edzés vagy intervallfutás. Ne számítsd sportnak a jógát, nem valódi érv az, hogy “a semminél jobb”: egy-két dinamikus irányzatot leszámítva nem terhel kellően, és nagyon kevesen vannak, akik magas szinten űzik.
gipsz
Nyáron Dávidnak, most Julinak is, ugye. De nem biztos, még vitázik a röntgenes és a traumatológus (a biztosítási pénz miatt nem mindegy). Az egyik nyilvántartásban ez törés, a másikban nem. Nem fontos. Szerdán levették. Nem tudott korcsolyázni és forgatni jönni, viszont G-vel csodás pókjelmezt varrtak, míg én Dáviddal voltam. (Dávid pedig Rubik-kocka lesz ma.)
Lőrinc
Lőrinc magántanuló, érettségizik, rendez, asszisztens, szerepel és a színműs felvételijére készül. Nagykorú és önálló.
forma
Eszem, edzek*, böjtölök, szaunázom. Az életem egyensúlyban van, nem úgy edzek már, ahogy szerzetesi éveimben. Fogadkozás, módszerkeresés, makacsság, lemondás, öngyötrés, bűntudat nincs: megszoktam, hogy odafigyelek, máskor tudatosan elengedem a gyeplőt. Nem érdekel azok “véleménye” (szemétkledése), akiknek nagy véleményük van, de alig vagy semmit nem sportolnak és szarul néznek ki. Sport az, ami látszik. Nem félek tükörtől, mérlegtől, sportolói attitűdöm és testem van. Nem kell már nagyon préselni magam, nem kell szüntelen mámorban, naponta bukásig és gyötrő izomlázig edzenem. A beletett meló beérett, nem építek, hanem le-ne-épüljek. Jólesik böjtölni, jólesik böjttörni, jó a ketó és jó a nemketó. Jó edzeni, jó pihenni – az önazonosság testi vetülete ez. Én az intenzíven edzős évek alatt megismertem és megszerettem a testem. Nincs benne utálat, sem elérhetetlen, hajszolt cél, mivel soha nem kívülről jött a motivációm, nem megfelelni akartam. Aki nem megfelelni akar, aki tudatos, annak működik. A többiek kínlódnak és magyarázgatják.
A forma most, khm, alakul. (Ez a khm állapot olyan, tegyük hozzá, látványra és mérések alapján is, amiért sokan a fél karjukat adnák.) Már tudom, mert megfigyeltem és nem féltem tőle, hogy hol a vonal, amin innen jó. Jó érzés és látvány. Arrafele haladok. Mindent tudok, nem kell új infó, nekibuzdulás, ezek egyszerű szokások.
* nem ikes ige
zaklatás
Én meg se rezzenek, ha idegenek -kednek, nem érint meg, megszoktam. Nem függök a visszajelzésektől, szimpátiától, emberek megnyilvánulásaitól, mert az rabság, ezért függetlenítem magam tőlük. Amiről írni szoktam, és ami ellen tettem jogi lépéseket is, az egy hergelt női kör aljaskodása, és akik őket hergelték, azok nemrég a tenyeremből ettek, nyaliztak, odavoltak tőlem, itt kaptak ötletet, gondolatot, ihletet. Aztán teljesen egyformán, kritikátlanul fordultak bosszúba, gyűlöletbe, lejáratósdiba, egészen a bűncselekményekig. Azért és azóta gyűlölnek, hogy szerelem, edzés, edzésfotók, eredmények, blogbevétel van, és látszik, hogy nekem ez belülről jött és kételytelenül sikerült. Jellemző, hogy személyes, őket nem érintő, ártalmatlan részleteken pörögnek rosszindulatúan és bennfenteskedve, a bringámtól az illyn át a ketóig. Valamiféle hatalmat tulajdonítanak nekem, imperatívusznak gondolják, amiket írok, jobb híján gúnyolódnak rajta, pedig nekik van saruk: lemegyek hídba, és egészen fel vannak háborodva. Ez roppant beszédes.
A bennfentes fölényhez meló kell, és ők minden részletet ismernek, mert jól megnézegették a képeimet, keresgéltek, utánamjártak, hogy lehessen alaposan idegenkedni, tehát valahol nagyon is fontos ez nekik. Én remélem, hogy ami ebből pozitív, az az ő életükön is javít. Ugyanakkor mint mentalitás nagyon szomorú, hogy az egyedit, a teljesítményt, a progresszívet kezdik ki, és ez ellen szegezik a feminizmust.
illy
Jajj! Beszéltem egy nővel, akinek a blogról az állt össze, hogy a ketó avagy a kinézetem, edzésem, formám valahogy az Illyvel kapcsolatos, és azt panaszolta, hogy nem érzi a hatást. Szóval. Az illy egy sima, elég jó minőségű kávé, nem titka semminek. Egyszerű (és esetleges) énjelképem. Nem a sima Illy márkájú kávéról beszélek, hanem a kapszulás Iperespresso magas nyomású technológiáról, ez egy elég anyagpazarló, drága, de remek minőség itthonra. 2013 áprilisában vettem az első gépet. Senkivel nem akarok versenyben lenni, hogy melyik a legjobb kávé, meg kié jobb, nem érdekel a téma. Ez az én életem, az én gépem:
szűrővizsgálat
Plazmaadáskor mindig néznek vérképet. Amire most költöttem: teljes nőgyógyászati átvizsgálás, mindenféle rákról, full spektrum HPV. Nincsen magas kockázatú, rákot okozó taousom. Jó érzés, megőrzöm ezt az állapotot. Vigyázzatok magatokra.
statisztálni
Most két filmben vagyok kiemelt mellékszereplőként, az egyikben, a scifiben Dávid is megjelenik, ebben decemberben kezdtem. A másik fantasy, ősz óta megy. Szeretem a forgatást, megszoktam, eligazodom benne, és szerencsére kiemeltekre hívnak. Szeretem a szabadságot, az atipikus, kötetlen, nem-polgári dolgokat, egy kicsit a káoszt és a rögtönzést is, illetve a forgatós emberek egy részét. Ha nem vár az ember sokat, ha vidám, ha nem rettentő kialvatlan, ha nem finnyogós alkat, ha vannak ott épp ismerősök, akkor nagyon jó élmény.
színház
Az elmúlt időszakból nagy fless a Szkénében a Rozsda, Az öngyilkos, a Radnóti Tesla Labor Kurázsija, a Kamra-beli A Platonov, a Katonában a Tartuffe és az Örkény Kertész utcai Shaxspeare-mosója, utóbbi haladóknak, részlet-észrevevőknek, hardkór-tabutlan altereknek.
film
Élősködők! Házassági történet.
anyám
Nem írtam róla, nem tudok. Még G-nek se tudok beszélni róla, pedig vele mindent. Szakemberrel fejtegetem, de az se megy. Egyrészt borzaszt, ha valaki turnézik a halállal, balesettel, betegséggel, csak a pozitív, méyen megélt dolgaimat szeretem kirakni, és én se nagyon vagyok kíváncsi mások bánatára, veszteségére, mert az valahogy könnyebben lesz hamis, műmeghatás, figyelemvadászat, leszámítva az egészen mély emberi kapcsolatokat. Másrészt döbbenet volt, hogy egy olyan angyalszerű lényt is mocskolnak halála után, amikor már vissza se szólhat, mint János. És hogy aztán ezért is rám haragszanak az ő szerettei. Csak mert engem gyűlölnek. Őt, engem, a házasságomat nem ismerő, szerelmet soha meg nem járt emberek, kitalálták, hogy én miért házasodtam, szültem, miből éltem. Nem teszem ki ennek a legprivátabb érzéseimet. Még a formális “őszinte részvétem” is megüt, rossz érzés. Arra vágyom, hogy senki ne mondjon semmit, intakt maradhassak. Ennek ellenére: minden tiszta szívűnek köszönöm.