minőségi éhezés

Sokat gondolkodtam, mi tartja vissza tudatos, képzett, erőforrásokban bővelkedő, nem bántalmazott nők tömegeit attól, hogy jobban éljenek.

Mert amúgy olyan jól élnek. Tényleg.

De nem boldogok.

Tényleg a párkapcsolati egyenlőtlenség? Az anyós? A generalizált szorongás? A téli depresszió, a pajzsmirigy-alulműködés? Az információhiány, a hitetlenség? Az SNI-s gyerek?

A saját szerepük, amelynek foglyai?

Van a Noémi.

A Noémi azt meséli nekem, teljesen befagyott az életébe. És szeretne virulni, és kulturális élményeket, és sportolni, pezsegni, inspirálódni.

Korábban nem ismertem Noémit, ő egy olvasó. Na, elképzeltem egy ilyen meszelt falú szobában, ahol internet van, meg egy törött ceruza az asztalon, ahogy műanyag dobozból eszik valami rémületes készételt, és vágyik valamire, ami ennél színesebb, gazdagabb.

Aztán dumáltunk.

A Noémiról, ahogy magát elmesélte, kiderült, hogy van neki

• egy férje, aki dolgos, rendes, néha nyűgös, szereti őt, mondja is, és nem eszik maradékot
• két gyereke, egyik kamasz, másik bölcsis
• kertje, amelyben virág van, fűszernövény és gyümölcs, fű, kutya
• bérelt kertrésze egy kicsit távolabb, olyan hét perc kocsival, hogy még tudjon termeszteni ezt-azt, zöldséget is (anyós ötlete és ismerőse volt)
• egy kocsija, elég jó típus, de valahogy mégis folyton szervizbe kell vinni, néha ingerült lesz ettől, és akkor megszereli
• egy otthoni melója, ami a férje cégének szigorú számadású könyvelése-bérszámfejtése, stressz és precizitás
• konyhája, ahol kvázi naponta használ gyömbért/parmezánt/canellonit/mangót, de a gyerekeknek is tud ötletes és egészséges finomságokat rittyenteni pár perc alatt
• egy nagybeteg nagynénje, akit látogat hetente többször
• egy anyjaapja, akikhez vasárnaponként mennek gyerekmutogatni, családiélni
• egy anyósaapósa másik városban, akikhez kéthetente illik
• ezen kívül szülőimunkaközösség-tag a fia sulijában
• van a fiának egy csomó helyes haverja, akik jönnek, szeretnek náluk lenni, és sokat esznek, de tényleg helyesek
• vannak Noéminek barátnői, horgolószenvedélye és két-három otthoni, ártalmatlan (otthonszépítős) hobbija, lekvárfőzős blogja
• lokális karitatív akciókban is részt vesz, jótékonysági koncert, krízisben levő családok és kisállatmentés
• a Noémi nagybevásárol, főz, mos, a garázsban rendszerezi a csavarokat színes, jól kinéző dobozokba, meg az apró szerszámokat is, átrendezi az előszobát, molyirt, penésztelenít, kitalálja, mi legyen az menü a nemzetiségi bálon, állatorvoshoz viszi a kutyát, süt a ballagásra linzert
• és igyekszik kreatív, lelkes anya lenni, aki együtt festi a tojást a kicsivel húsvét előtt, tanít neki mondókát, viszi gyerekkönyvtárba, lányát gyógytornára, fiát edzésekre és zeneiskolába szállítja, próbál nekik jó áron menő cuccokat lőni az e-bayen

És emellett Noémi olvassa a blogomat, meg néha szétnéz az interneten, próbál lépést tartani közéletileg, és azt éli meg, hogy sivár az élete.

Aludni is szokott.

Noémi élete egy ÉVA Magazin. Mondom neked, te olyan életet élsz, mint ha volna kertészed, szakácsod, házitanítód, titkárod, takarítónőd, sofőröd, szóvivőd, csak épp nincs. Ha valami hiányérzeted volna, elvashatod ott, hogyan készíts ökoalapanyagokból ajtódíszt, hogy mindenki emlegesse: csak ragasztópisztoly, magyal, fehér angyalhaj, mákgubó Szlovéniából, Ecserin vett angyalka, drót, szalma, antik üveggömb — pikkpakk megvan! Az jót tenne neked!

A háttérbiztosító-feleség-életmódmagazin-anya-családösszetartó-kreatvmainő-nemhagyomelmagam-szépazotthonom-voltammáragrazioperában-helybéliekrőlisgondoskodó létezéssel Noéminak minden két órája be van táblázva, és úgy kell kisakkoznia egy tyúkszemirtós pedikűrt, egy önfeledt házaséletet, hogy áll a hűtő előtt (arra van mágnesezve egy nagy heti naptár), és hosszan mered rá.

Noémi bordűrrel szegett zsúrmeghívókról álmodik, és sós, cikóriás képviselőfánkról.

Noémi élete dugig tele, én csak kapkodtam a fejem, ahogy ez mind kiderült. Noéminak van egy csomó szellemi és szociális inputja.

Noémit mindenki szereti és emlegeti, ők a mintacsalád.

Noémi életéből önmaga hiányzik.

Ha elkezdene sportolni, az is olyan lenne, hogy megszervezi a művházban az alakformáló tornát, telefonál, adminisztrál, és mások nagyon örülnek, hogy lett ez is.

Noémi szeret így élni, de mindeközben valahogy mégse: a sok önként vállalt, meghitt, építő, jóléti cselekvés mögül lassan elfogyott, kifakult az, aki ő.

Az nem lehet, hogy neki az anyja pakoljon, mert idegbajt kap, az nem lehet, hogy ne ő ajánlja fel az edzésről hazafuvart a fia osztálytársának, és hogy ne kísérje el őket osztálykirándulni, mert az milyen már. A férj keményen dolgozik, otthon is “segít”, és amúgy egy rossz szava nincs, büszke a függönyt jó ízléssel varró, minden szülőtárs előtt példakép, sütit hozó, adventkor kis filccsizmácskákba dán biocsokit rejtő, primulától málnabokorig terjedő feleségére.

Noémi nem tudja feladni ezt a sok bájos és hasznos és vállalt és filantróp teendőt. Virágmagvak, adventi vásár Bécsben, anyósa térdműtéte, fületlen kiscica, konfettis zsúr, tönkölypogácsa, biopiac, környezetvédelem, helyi népszavazás.

Noémi nincs jól, nagyon rég nem nevetett önfeledten.

Noémi, ha más életet akar, konfliktus árán is fel fog adni e színes-szagos kertvárosi létbőlkét vagy három területet, és agya következetes gyúrásával (neked agyra kell izmot szedned, Noémi, állóképességet növelned, nem a seggeddel van baj!) el fogja érni, hogy csak üljön a patakparton nyugiban, és nézze a sodrást. Önmagáért.

Tudod, mondom neki, van az a tologatós játék, egy négyzetráccsal felszabdalt primitív ábra, tologatni kellett a négyzetkéket, hogy a kusza ábra összeálljon. De ott is volt egy luk, egy négyzetnyi hely, mert különben nem lehet megmozdítani a többit.

És hát pont erről szól A vágy csendje.

minőségi éhezés: kalória van dögivel, hasznos tápanyag nincs