Ősi, eredendő.
Volt egy kajarecept a KetoDietBlogon, hogy az ketogén, paleó és egyben primal. (A ketogén egyébként mint lowcarb alirányzat a paleó egyik leágazásának tekinthető, és a lényege az anyagcsere-kapcsolóátállítás: zsírból élünk, nem glükózból. Nem azért nem eszem croissant-t, mert a szénhidrát rossz, vagy mert az ősember sem evett, hanem mert akkor nincs ketózis.)
Már megint egy terminus, ezek tele vannak ilyen sosem hallott szavakkal. Rákerestem hát, mi a bánat az, hogy primal.
A paleó alapelvét ismerjük: ahogy eleink éltek és ettek a városiasodás és gabonatermesztés korszaka előtt. Arra van tervezve az emberi működés, és minden más civilizációs torzulás, amely megbosszulja magát, ez az oka egy sor újabb kori nyavalyánknak, a cukorbetegségtől az Alzheimeren át a depresszióig. Ezzel nehéz vitatkozni (csak ne kezdjék el ebből levonni a férfiakat igazoló, nőellenes evolúciós következtetéseket).
Megnéztem, mi a különbség a primal és a paleó között. (Útközben olyan honlapot is találtam, hogy The Nourished Caveman. Igen trendi alterirányzatok ezek.)
What’s The Difference Between Primal And Paleo?
Más a viszonyuk a zsírokhoz: a klasszikus paleónak még mindig gondja van a telített zsírokkal, az ősemberes vonal ellenben foggal marcangolja mindazokat az emlősöket, amelyeket képes volt lefutni (tehát amelyek kövérek). A másik különbség a mesterséges édesítők használata: a paleóban a cukor az ellenség, sok paleós hajlamos csak a cukrot kerülni, és belecsúszni a helyettesítésbe-sütizésbe: paleo kenyér, nullszénhidrátos spagetti, lowcarb piskóta, leleményes receptek és pancsolás, olyan-mintha ételek megalkotása,ami napi szinten gyakorolva szerintem rémes félreértése az elveknek, amellett jellemhiba is. Olyan ételkör és ízlés, mint az, amit bírálunk, csak paleó alapanyagokból, vagyis iszonyú macerásan és méregdrágán (egy normális állagú linzer- vagy piskótatésztát összehozni gluténos, magas sikértartalmú liszt nélkül tényleg nem egyszerű mutatvány).
nem is sikerült
A primal azt mondja, szakadjunk el inkább az édestől, szezonban együnk csak gyümölcsöt és akkor is minimálisat, és szoktassuk vissza az ízlelőbimbóinkat a természetes ízekhez.
A primal nem csak táplálkozási elv és egészségvédelem, sokkal inkább életmód, értékrend és komplex szemlélet is: valódi természteközeliséget és testi-spirituális élményeket jelent.
Csendet, lombot, esőt. Nehéz tárgyak felemelését és elhajítását. Élőlények közelségét. Vízbe gázolni, karistolástól nem félni, nem mindent lefertőtleníteni és kivédeni.
Amit találtam, az megnyugtatott, jé, hát erre én is rájöttem, ezért nincs mosogatógépem, ezért mosakszom fél éve hideg vízben, ezért sütök nyílt tűzön húst, ezért futok mezítláb… ezért nem bánom, ha vadrózsa karistol, és ezért megyek el a széléig.
Modorosnak tűnik, de ha az életemre nézek, engem ez vonz. És tél óta ez van, facipelés, tűzrakás, csípős hidegben kintlét (azzal a céllal, hogy visszaszerezzem hidegtűrésemet), és én ezt nagyon szeretem. Megtalálom benne az emberi lényegemet.
A modern gyanús. Pedig nagyon szeretem a városi létezés egyes elemeit. Pont a high techet nem, a kütyü nem vonz, de az okosan tervezett, jövőszagú csúcsdizájn tárgyakat és tereket, ezek szépségét például nagyon, ha emberarcúra sikerülnek. A túlkényelmesedett, szúnyogcsípéstől és a saját testnedveitől rettegő, erőfeszítést aggályosan kerülő, robotgéppel keverő, mindent lehűtő és amit meg nem, azt mikróba rakó, kétszáz méterre is kocsival menő, tengerparton is papucsban járó életmódot kártékonynak tartom.
Ezt kihagytam az egy éves összefoglalóból, pedig ez a leginnovatívabb eleme a változásomnak. És mindez ráérzés, rátalálás-alapon.
A kitettség hőnek, hidegnek, napfénynek. Mezítláb lenni, nem félni, magasra menni, megsérülni, gyorsan futni, verítékezni, koszosnak és szőrös lábúnak lenni. És ehhez, az élet valóságához, tabutlansághoz szoktatni a gyerekeinket. Az életnek része a születés, a sérülés, a fájdalom, a hasmenés, a bánat, a konfliktus, a vér, a sár, a halál. Nem része ellenben a pittyegés, a tévé, a nyalóka és a matrica.
Elsőre mindenkinek tetszik ez a mi erdei kolóniánk. De másodikra, ha idegyalogolt, megkérdezi: nem kéne-e belvárosibb helyre költözni, buszhoz közelebb, és csak meredek rájuk: NEM!!! Erdő, csend, békák, gyaloglás ösvényeken, és mindenféle stresszes, városias dolgok hiánya.
Ugyanarról a blogról:
Tagged: életmód, értékrend, öko, blog, egészség, elv, miért?
