testőrületek

Összeszedtem az elmúlt évek virtuális test-trendjeit. Bemutatom, mi mit jelent, és egyoldalú hörrenés nélkül, realitásérzékemet is használva, küldetéstől mentesen, mérlegelve értékelem az egyes jelenségeket.

Mindenekelőtt: a testőrület nem a testünkről, a normákról vagy a társadalom értékeiről szól, hanem a netes médiáról, és az általa manipulált tudatunkról. Ez nem a valóság. A virtuális jelző fontos az első mondatban. Arról van szó, hogy mi mit vagyunk hajlandóak megenni (kattintani), és hogy a netnek, a megképzett valóságnak mekkora teret engedünk az életünkben. Végső soron magunkról és a félelmeinkről, elégtelenség-érzésünkről van szó: az akad horogra, akinek nem elég stabil az értékrendje. Állítják, hogy ők nem akarnak megfelelni a mesterséges elvárásoknak, mégis folyton ezek bírálatával foglalkoznak, és idegesek. Pedig a testőrület se más, mint a manilai csodadoktor, a termékbemutató vagy a távasztrológus. Igazából senki nem nyomja ránk ezeket a tartalmakat, szabad a választás és bőséges a választék – meg kéne erősödni. Az én tudatomon meglátszik, hogy nem nyomnak az arcomba semmit évek óta, és ez döntés eredménye: nem tévézem (és nem értem azt, aki igen), nem nézem meg a legújabb filmeket, tudatosan választok a neten, többet írok, mint olvasok, de még reklámmal is alig találkozom. Kitisztult az elmém.

Az őrületek az instagramon, facebookon, youtube-on vannak jelen, másrészt egyes celebek önmegmutatása révén, akik divattá tették, és a celeb a fő témája a magazinoknak, vagyis a profi médiának is. Évtizedes, de újnak ható jelenség, hogy a magazinszerkesztők az amatőrök (az önkéntes, ingyenes tartalomelőállítók) sikerét figyelik, letapogatják a közösségi médiát az olvasottság érdekében, így kerülnek a mainstreambe az instagramos hájpok. Azért gondoljuk őket tömegesnek és fenyegetőnek, mert a média kedvenc témái, és a szörnyülködő, hátmindenkimegőrült? hajlamunkra alapoznak. És azért is, mert az így módosított testek feltűnőek, ritkák és ellentmondanak a valós testélményeinknek. Ami ritka, szélsőséges, az feltűnő, és ami feltűnő, azt a média túlreprezentálja, a hatalmas melleket éppúgy, mint a földrengést, a gyilkosságot és a terrortámadásokat.

Azzal, hogy a többség túlsúlyos, nem lehet figyelmet kelteni. A darázsderékkal igen. A túlsúlyos viszont ki fog akadni a bikini bridge-en, és az is olvasottság. Valójában a netes őrületet az ellenzői hizlalják és tartják életben.

Van ez a divatos fenegyerek, Onision (UhOhBro néven is publikál), aki temérdek netes testreprezentációt és divatjelenséget értékel a vagánynak szánt, provokatív, hadarós videóiban. Baromi érdekes jelenség újságírói szemmel, nagyon amerikai és nagyon mai. Természetesen nagy ellentábora van: rajongástárgy és gyűlöletcélpont, simán használja a tömegek figyelmét, és persze hülyére keresi magát a fél-másfél milliós megtekintésekből. A tevékenysége célja fiatal nők népnevelése, nem túl cizellált intellektussal. Visszatérő állítása, hogy ha para valamelyik testrészed, ha bántanak miatta, akkor ne a hasadat, lábadat, melledet változtasd meg, hanem a baráti körödet. Meglepődtem amúgy, mert előítéleteim voltak, eleve: egy férfi, aki nőket igazít el, és kipécézte Tess Hollidayt is, ami eléggé sértő volt a fat pride elkötelezettjeinek. De minden gúnyolódása és megmondós hajlama ellenére azt sugallja: nem a testrészed mérete határozza meg az értékedet, ne gyötrődj annyit, becsüld magad, légy egészséges.

Nagyon hangos, harsány, vigyázz vele.

Nagyon termékeny a srác, felvonultat minden kortárs testparát, ezekből én csak szűken válogatok. Lássuk sorban az őrületeket.

Szőrtelenség

Nem tudok róla sokat írni. Egyre betonabb norma, negyvenöt alatt uralkodó (strandöltözőben hökkenek), és már a férfiaknak is. Itt a kommentekben kiveséztük annak diején. Magam korlátozottan űzöm, nagy macera, a lábam pihés, a szeméremdombhoz se nyúlok, csak ollóval. Férfitesten megkedveltem, szép az, ha izmos, de nincsen nekem elvárásom, amúgy is kit érdekel, hogy én mit tartok szépnek? Nem nyafogom bele az internetbe. Ellenmozgalma is van, itt linkeltem.

Anorexia

Na, álljunk meg. Ez nem instagramos őrület, hanem pszichiátriai kórkép, igen makacs és veszélyes működési zavar, amely mögött állhat a média által is gerjesztett vékonyságmánia, a közösségi média fotóinak virális terjedése, de más is, például a gyenge vagyok, és csak az evésmegvonással élem meg a kontrollt, a büntetem azokat, akik nem szeretnek eléggé vagy az én nem érdemlem meg az ételt alapélmény. A démonaiktól szenvedőket szerintem nem kéne együtt tárgyalni azokkal, akik a medenceparton fotózzák passzióból és százhússzor a tükörfényes combjaikat. Ne gúnyolódj ezen, se a bulimián (az kevésbé látszik), ne használd a szót hibáztatóan, támadóan. És nézz magadba, mi az oka annak, hogy valakit deszkának vagy csontkollekciónak titulálsz.

A celebekre kihegyezett média Angelina Jolie ürügyén tartja napirenden az anorexiát. Nem tudom, ő miért fogyott le ennyire, de az a benyomásom, hogy nem hivalkodik vele, és kár rá haragudni. Általában lesifotókon teszik elénk a soványságát, illetve kötelező celebmegjelenéseken látható. A világ legszebbnek tartott nője nemigen teszi közszemlére a testrészeit, szerintem kifejezetten eltakarja őket. Rejtély, hogy az arca hogy maradhat ennyire fényes, feszes (más sztároknak ez nem sikerül).

Fake boobs

Vagyis, hamis csöcs. Az angol netes szleng így nevezi, örök gúny tárgya, pedig a legerősebb trend jelenleg. Én következetesen semleges szavakat használok: implantátumnak, mellnagyobbításnak hívom. Ha kedved van szilikoncsöcsnek, műmellnek titulálni, általában a jelenséget pellengérre állítani, morális kérdésként tárgyalni, azzal sokakat sértesz meg értelmetlenül. Nem olyan vidám formátlan vagy lelappadt mellel élni. Ha nem tetszik a túlhangsúlyozott, provokatív mell, akkor te ne úgy viseld a sajátodat, ha meg a magadé miatt szorongsz, akkor ott van teendőd, a melleddel vagy a szorongással. A többiek is a saját közegük elvárásai szerint fogják kirakni vagy elrejteni: kevesen mernek normát szegni, meghaladni, új normákat alkotni, mert a normaszegésért szankció jár. Valamilyen mértékű diszkomfortot a megjelenése javítása érdekében mindenki vállal – ízlés és kényelem dolga, mekkorát.

Amit a média manipulál vizuálisan, az az, hogy mekkora méretű és milyen formájú mellet látunk arányosnak. A méret a kilencvenes évek óta egyre inkább a fenékhez képest értelmeződik. Ez mára ellentétes az anatómiával és kizárja a sokféleség szépségét.

Nekem nem dolgom megítélni, ki milyenné formálja a testét, de az tény, hogy a beavatkozásmentes, gömbölyű, feszes, felül domborodó mellek igen ritkák. Normává – vagy inkább vágytárggyá – válásukat a pornó ihlette, a szexualizált testelvárás nyomja ránk több, közvetett módon. De a dolgok változnak, hajdan tangát is csak az erotikus showtáncosok hordtak. (Kb. ezt írtam a szelfizésről is.)

Én nem tenném ki invazív, idegen anyag beültetésével járó beavatkozásnak a testemet, ez elvi kérdés, és sajnálnám, ha nem nézhetném végig annak alakulását, ami adatott. Nagy gondom nincs is vele, a fekve nyomást ajánlom mindenkinek. De néha még elfilózom a saját zsíros feltöltésen, mert kicsi lett, D-ből B.

Azoknak, akiknek egészséges és érintetlen a női hormonműködésük, talán kerekebb marad, természetesebben öregszik a mellük. A mell kereksége ösztrogénegyensúly kérdése: úgy van ez tervezve, hogy a melled minden ciklusban kitelik, mint a hold. És nem ám a zsírja, hanem a mirigyszövete. Aki ért hozzá, legyen szíves, kommentálja, kíváncsi vagyok.

Thigh gap

A csúcstechnikához hozzáférő, jóléti, unatkozó fiatal lányok identitása: olyan vékony és feszes a combjuk, hogy álló helyzetben rés (gap) van közöttük, és ezt mutogatják büszkén. Valóban ritka, mert a zsír a női hormonműködés miatt a belső combra, csípőre, fenékre és alhasra szeret rakódni. Vagyis, extrém vékonynak kell hozzá lenni. Hozzá nagy mell és lapos has dukál. Vagyis nem mindenki így néz ki, hanem azok tesznek ki ilyen képeket, akiknek mindez megvan, és ők feltűnőek. Mindenki a figyelmet akarja a neten.

Négy éve kapta fel a média, túlvagyunk rajta, merőben felszínes, hivalkodós jelenség. Én meg örülök, ha futás közben nem dörzsölődik össze.

Kockahas, six pack ab, sajtreszelő, spanyolul: tableta de chocolate!

Ez a zsírtalan, definiált izom privilégiuma. Az angolszász médiában a fitt nők reprezentációja jelentősebb, a gymélet fejlettebb, sokkal több a keményen edző amatőr, és ott egyfajta alternatív norma, kívánalom a nőknek is a kockahas, nem akkora hökkenet, mint kis hazánkban, és nem is szexualizáltan ábrázolják.

Újabb trend fekve, szelfiként, sőt, ágyban fekve fotózni, ez már mást üzen, fitneszmodellek csinálják.

Viszont nem lett igazi mainstream: ritka az ennyire kidolgozott test, celebeknek és modelleknek nagyon ritkán van kockahasuk, még az Emily Ratajkowski (EmRata, a világ másik legszebbnek tartott nője) módon vékonyaknak sincs. Vagy nem jelenítik meg (nem feszítenek rá).

Van olyan intenzív sport és testséma, amelyiknek velejárója a kockahas. Csak jele az edzettségnek, önálló célként páwafétis. A fitneszezők azért nézik és fotózzák annyit a hasukat, mert a test zsírmennyiségének ez a terület megbízható indikátora, a testzsírszázalék-becslő fotósor is a hasakat hasonlítja össze. Bizonyos kor fölött szerintem nem tud szép és feszes lenni a zsír, az arcon se.

Bikini bridge

Sima hoax, a kitalálói önlelepleztek és elismerték. Kár volt beugrani és eszközévé válni. Ne dőljetek be amúgy sem: leginkább a semmittevős napozással való dicsekvés, egyébként meg a póz teszi.

Mindenféle test létezik, és sokféle test lehet szép, de ha bikinialsóban hanyatt fekszel, és nem áll ki a medencéd két taréja, és egyben emelkedik meg köztük a bugyiszegély, akkor vagy a bugyi nem elég keskeny pántú, mármint a bikini bridge kívánalmához képest, vagy sok zsír van a hasadon. Hogy túl sok-e, azt nem én mondom meg, de pont a bikini bridge a legáltalánosabb testizé, sokunknak van.

Úristen, keljetek már fel a szőnyegről, még nincs vége.

Bubble butt, brazil butt

Extém nagy és kerek fenék, de nem az a nettó izmos fajta, azt kidolgozni nem egyszerű és kevéssé fotosoppolható, hanem az az igazi brazil hatalmas. Nem baj, illetve elkerülhetetlen, hogy a comb felső része is vaskos hozzá, de a titka a derékkal alkotott kontraszt, szóval vékony derékkal és lapos vagy leszorított hassal jár. Divatba Jennifer Lopez hozta, újabb sztárjai Amber Rose és persze Kim Kardashian. A fitneszváltozat királynője Jen Selter, aki csak a feneke révén lett híres, elég profin fotózza magát, és közepes méretű, műtetlen melle van.

a 2014-es botrányfotó a Paper címlapján

Ezt a képet 272 ezren lájkolták. A bal szélen pedig Kim Kardashian.

Amerikai, latin és mindenféle nők milliói pörögnek a kerek fenéken, teszik vágytárggyá és tetetnek be implantátumot. Hatalmas üzletág a teljes amerikai kontinensen.

Kétes valaki az, aki ezzel kelt figyelmet. Mielőtt azonban elítéled a celebeket, akik unalmukban csinálják, és jó sok pénzük van, és nem élnek felelősen a rájuk irányuló figyelemmel, pedig kihalófélben levő állatokért is kampányolhatnának, jusson eszedbe: a celeb nem más, mint a társadalom bosszúja. A frusztráció manifesztációja, jelképes ellenség, és mi hoztuk létre őt, a kattintásainkkal.

Waist training, corset, hourglass shape

És a fenék megkoronázása: az eltúlzott ívek (curves), a kontrasztos derék-csípő iránti szenvedély, kifejezetten anyaistennős teltséggel. Újonnan fellángoló őrület, mert amúgy nem ma kezdődött, Marilyn is fűzte a derekát. Ma erős trend, a nem sportos, magas zsírú nők is szépnek látják magukon, szebbnek, mint a vékonyságot. Onision nem kíméli őket sem:

Derékszorítókkal formálják, van, aki szülés után “nyeri vissza” vele az “alakját”. A fotosopvádat mindenki tagadja, de a derékszorítót büszke, edzőtermi fotókon mutatják. Van róla könyv is, a szerző állítja, hogy a terhességtől szétnyílt hasizmait hozta rendbe így.

Olvastam az orvosi bírálatokat, és nem találtam igazán meggyőzőnek, mármint ahhoz képest, ha valakinek ez a heppje, és a változásért vállal némi kényelmetlenséget. Neki mindegy, átrendeződnek-e a hasi szervei, és hogy víz megy-e le onnan, vagy más. Sok a -hat/-het (okozhat, deformálhatja, már hat hét alatt is), és kevés a tapasztalat. Az biztos, hogy a lengőbordákat is összenyomja a szorító.

Itt egy objektív beszámoló. Valamit alakult az újságíró, de azt mondja, szívás volt, főleg crossfitezni benne. (Ööö.)

http://www.lifeandstylemag.com/posts/we-tried-kim-kardashian-s-waist-training-corset-and-this-is-what-happened-46942

Szerintem ha valaki nem remél tőle helyi zsírvesztést, ami anatómiai képtelenség, és ha nem is nem nagyon elhízott, akkor tud magán formálni így. De a hasi zsírok ellen diéta és edzés a józan eszköz.

Ez is egy igen szép videó, végezetül.

http://www.nlcafe.hu/egeszseg/20160310/testkep-video/

*

Melyik trend hoz ki a sodrodból? Melyiket gondolod embertelennek?

Jól vagy a testeddel?

A lányod nincs jól a testével, érte aggódsz? Hogy rákattan ezekre?

Lehet, hogy a te példád sem egészséges? Te is parázol a testeden, sminkeden, abban nő fel, hogy bosszankodsz, hogy nem áll jól a ruha, és nem találod a púderecsetet?

Ne görcsölj. Élj teljes életet, sok természetélménnyel, igazi ételekkel, és légy skandináv.

Még egy kérdésem van. Nem vagyunk-e indokolatlanul intoleránsak azokkal, akik a combjuk, mellük, fenekük állapotán görcsölnek, azokhoz képest, akik mondjuk turkálókba járnak, és “stílusosan öltözködnek”? Emberi kvalitásainkhoz egyiknek sincs túl sok köze. Krónikus stresszben élünk, pótcselekszünk, többnyire meg akarunk felelni mindannyian, és feladatainkat talán ellátjuk, de iszonyú sokat ítélünk, közben pedig a sok negatív “én aztán nem…” önmeghatározásban, kiélezettségben és dühben elveszítjük a nyitottságot, a szeretetre való képességünket és a teljes élet iránti igényünket.